Cikkek

A szörfbuzinak tovább csorog a nyála, és ha így folytatja lassan már tényleg a V63-as vételárát (az most mellékes, hogy a mozdony is egyre olcsóbb lesz) öli bele a szörfalkatrészekbe.
A lista korántsem teljes (még mindig), a vélemény meg meglehetősen szubjektív (már megint).

Az alapprobléma az volt, hogy a szlalomdeszkákat tovább kellett volna valahogy gyorsítani, viszont az outline meg a scoop-rocker vonal faragásával sokra már nem mentek, azokat már elég jól kitökölték az évek során.
Erre született meg aztán az ötlet, hogy ha kiszednek némi anyagot a deszka végének az aljából, akkor kisebb lesz a súrlódó felület, ergo gyorsabb lesz ez egész.

Ragyogóan be is vált a dolog, viszont megjelent némi vákuum alacsonyabb nyomású levegő, pont a nagyszerűen kitalált kivágásnál, ami aztán szépen húzta visszafelé a deszkát.
Patrik Diethelm nem volt túl szívbajos, fúrt két lukat a deszkába, a bemeneti nyílás a dekk tetején volt, a kimeneti meg a kivágásoknál, így az áramló levegő keresztülfújt a deszkán megszüntetve ezzel az alacsony nyomású teret.
A hozzáfűzött reményeket azonban nem sikerült beváltania, a kivágott deszkavég megmaradt, a furatok viszont eltűntek. Valószínűleg nem lehetett annyival nagyobb sebességet kicsiholni, meg a gyártás is sokkal problémásabb volt, a rendesen megtervezett kivágásokkal pedig minimálisra csökkenthető az alacsony nyomású levegő visszahúzó hatása.

A furatok az évek során aztán szépen lassan eltűntek a deszkákból viszont megmaradt minden idők legzseniálisabb termékvideója, amiből konkrétumokat ugyan elég nehéz volt leszűrni, de a végére mindenkiben ott motoszkált a vízre született hiperűrsebességre kapcsoló TIE Fighter gondolata.

RDM árboc

A 90-es évek közepén jelentek meg a vékonyított átmérőjű tűárbocok, bő 10 évvel később pedig megint elvettek egy kicsit az átmérőből, hogy megcsinálják az RDM árbocokat.
Vékony lett, a fala meg vastag, kibírta a hullámokat, a rengeteg esést, sőt a vitorla profilját is megvariálta némileg, előnyére, az egyetlen hátrány a kissé nagyobb tömegben jelentkezett, de ez senkit se zavart.
Az évtized végére a lelkes hullámkergetők és a freestyleosok többsége lecserélte az árbocait, a következő 10 évben pedig majdnem mindenki, a normál átmérőjűek megmaradtak a nagyvitorlás, szlalomosoknak.

A sors fura fintoraként azonban nem jelent meg egyszerre a vékony árbocba való hosszabbító. A pionírok kénytelenek voltak az elején SDM hosszabbítót használni, kívülről húzták rá az árbocra.
Nem is volt ez akkora hátrány, a nagyobb átmérőjű hosszabbító jobban ellenállt a fellépő hajlító erőknek, azaz sokkal kevésbé volt hajlamos a törésre, mint a később megjelenő vékony társaik, amit már beledugtak az árbocba.

New School bum - A 30 évvel elkésett fejlesztés

2009 körül kezdtek megjelenni - az akkor - nagyon furcsa formájú, de egyébként nagyon kényelmes újfajta bumok. A forma se volt semmi, de az igazi titok abban rejlett, hogy az egész első része egy darab hajlított csőből állt. Öveges professzor kedvenc fizika/mechanika tanárunk óta pedig tudjuk, hogy mennyire betonmerevek lehetnek a jól megtervezett egy darabból álló szerkezetek.
Erre dobott még rá egy lapáttal az Aeron, az első rész keresztmetszetének megvariálásával. A cső gyakorlatilag még kapott a belső részére egy V alakú profilt is. Még kevésbé hajlott a bum, és a kéznek is kényelmesebb lett. Kissé nehéz lett ugyan a végeredmény (annyi anyag van benne, hogy nem is csoda), de már majdnem elérte a szénszálas társai merevségét, feleannyiért.
Ha pedig már sikerült összehozni az egy darabból álló első ívet, végre széles körben elterjedhetett, az addig csak a karbon bumokon használt Hawaiian Pro Line felépítésű fej is, ami végre olyan stabil árboc-bumm kapcsolatot hozott, amilyenről a kötözős bumok fénykorában még álmodni se mertek.

Mindebben az talán a legérdekesebb, hogy annyit kellett rá várni, pedig egetrengető technikai megoldások nincsenek benne, - csövet hajlítani, meg műanyagot fröccsönteni már 30 éve se volt túl nagy szám - csak hiányzott az ötlet.
Bárcsak gondoltak volna erre a 80-as években Robby Naishék.

Széles papucs - Joe de Miro papucsai

A legelső F2 Chillin (2005) tűnt fel a megszokottnál szélesebb papucs még 2005-ben, ami annyira hasonlított a kiteos papucsokra, hogy gyakorlatilag az is volt.
A kiteosok szerették, mert kényelmes volt, strapabíró, és úgy tartotta a lábat, mint egy jófajta betoncipő, ez lett azonban a veszte. A felismerés, hogy betoncipőben nem nagyon lehet megmozdítani a lábat (jibe és egyéb papucsban végrehajtott manőverek kivitelezéséről nem is beszélve), meg a hirtelen kitörő switchmánia nagyon gyorsan visszatérítette a vékony papucshoz a szörfösöket.
Az utóbbi időben azonban nagyon sokan ráuntak, hogy szebbnél-szebb ganglionok nőnek a lábukon és megint előjöttek a széles papucsok, ezek az elődeik méreteit már nem érik el, azonban mégis szélesek annyira hogy a lábfejet terhelő erő nagyobb felületen oszlik el.

Források:
www.aeronsport.com
www.pwaworldtour.com
Bouke Becker a hosszabbítókról >>
http://www.surf-fascination.com/news2004/News.htm  (Airpipes)
http://www.seabreeze.com.au/forums/Windsurfing/Review/Boom-Stiffness-Challenge/?page=1  (Boom Stiffness Challenge)

GyB