„Amit birtokolsz, az britokba vesz”
Tyler Durden
Ahogy autóbuzinak a nyála csorog, ha meglátja a Ford „reggelire Ferrarit
evő” GT40-ét, a vonatmániás meg fejből tudja, hogy az előtte elhaladó
„Gigant” mikor és hol állt szolgálatba, a szörfösök ugyanúgy rajonganak
egy-egy jól-rosszul sikerült szörfipari műremekért.
A különbség pusztán annyi, hogy egy V63-as mozdonynak használati értéke nem
nagyon van (a kertben ugyan nagyon szépen mutat), addig a szörfbuzik
játékszereit, megfelelő szél esetén még használni is egész jól lehet, arról
nem is beszélve, hogy egy sportkocsinál valamivel, (de egy
„villanymozdonynál” egészen biztosan) olcsóbbak.
(A lista korántsem teljes, néhol pedig meglehetősen szubjektív vélemény
olvasható.)
F2 Chilli - Rodeo
"De Doki időgép egy Deloreanből?”
”Ha már időgépet építesz, tedd stílusosan!"
F2 Rodeo - Stevennel |
F2 Chilli - Tonkyval |
Legalább annyira túlmutatott a korán, mint a Delorean, és nem is kellett
neki 1,21 gigawatt az időutazáshoz. Doki (szerepében Patrik Diethelm)
2004-ben hozta össze a fluxuskondenzátort a CompStyle-lal, a következő évben
pedig a Chilli formájában elkészült az időgép.
2007-ig nagyon nem is nyúltak hozzá a formájához, nem mintha annyira muszáj
lett volna, Andre Paskowski begyűjtött vele 2 EFPT bajnoki címet, Tonky
Frans szépen elbohóckodott vele a PWA futamain, és azok többsége is lelkesen
bólogatott a "Hát van ennél faszább freestyle gép?" kérdésre aki próbálta.
A 2008-ra Doki beépítette Mr. Fusion-t is Marty McFly (magyar hangja Daniel
Aeberli) segítségével, teljesen átdolgozták a shapet, ismét egy ugrással a
többiek elé kerültek. Az F2 sokkal korábban mozdult el a rövid ÉS széles
freestyle deszka irányába, mint a többiek, a Chilli volt az egyetlen, ami
teljesen a new school és az akkor már itt-ott megjelenő power freestyle
elemekre koncentrált, pár évvel mindig megelőzve az aktuális irányvonalat.
Az időutazás azonban korántsem bizonyult annyira kifizetődő bulinak. Szépen
sorban lelépett az összes húzónév, Patrik a saját útját akarta járni, Daniel
még utolsó fellángolásként vért izzadva összehozta a Rodeot, ami aztán
Steven Van Broeckhovennel felért a csúcsra. A vb cím után Steven-t
elcsábította a pénz JP/NP csoport, Daniel a Fanatichoz igazolt, a Rodeo
pedig mára elveszítette az időgép státuszát.
F2 Compstyle |
F2 Chilli |
F2 Rodeo |
StarBoard Freesex
A legszexistább freestyledeszka a világon
Freestyle Extreme, elég semmitmondó név, de ha összevonod, és úgy emlegeted,
hogy FreeSex, na, akkor már mindenkinek leesik a tantusz. Hiába volt
zseniális a névválasztás, átütő sikert nem ért el. Rettenetesen nehéz volt a
konstrukció, de legalább ugyanúgy tört, mint könnyebb társai, sikeresen
megborítva a "van erős deszka és van könnyű" tételt. Pedig a kísérletező
kedvnek nem voltak híján, volt 72 cm széles Freesex, sőt Könnyű Freesex is.
2003-ban, Stefan Waechli, meg az Airinside Boards közreműködésével
gyártottak néhány igazán könnyű darabot is, 2004-re azonban megszűnt az
együttműködés ezzel együtt a könnyű Starboardok is eltűntek egy időre.
Valószínűleg túl drága volt az előállítás, és még nem volt akkora potenciál
a freestyleban, hogy egy prémiumabbnál is prémiumabb terméket eltartson a
piac.
2006-ban (mindössze 4 év után) kidobták a nevet és bejelentették, hogy az
utódot a Flarenek hívják, kár érte, pedig már a nehéz deszka problémán is
sikerült azóta túllépni.
Starboard Evo
Az összes modern wavedeszka őse
Scott McKercher és az evo |
2003-ban a Mitsubishi Lancer Evo már a hetedik generációnál tartott, kedvenc
terminátorunk kormányzó lett, a Concorde utoljára repült, a Starboard
thaiföldi főhadiszállásán meg valószínűleg találtak némi helyi varázsgombát.
Annyira, jól érezték magukat, hogy két flash között - egy még nem teljesen
tiszta pillanatban - összeraktak egy deszkát, amiről senki meg nem mondta
volna, hogy hullámokba való, de Scott Mckercherék érezték, hogy jó lesz, és
milyen jól érezték.
Faragtak egy széles és rövid formát, aztán elnevezték EVOnak. Az addigi
darabokhoz képest sokkal rövidebb lett meg valamivel szélesebb is.
Iszonyatosan stabil lett, de valahogy mégis ugyanúgy fordult, mint a
tradicionális wavedeszkák, ki ne akarta volna lecserélni a "régi" masinát
egy ilyenre.
Állítólag 2003-as vargasi PWA futamon egymás alól szedték ki a profik
(legalábbis akinek nem jutott), mert annyira jó volt. Ezzel a darabbal
elkezdődött egy forradalom, néhány éven belül mindenki lemásolta, hogy aztán
mára teljesen eltűnjenek, mert elkezdődött a tiwnzer-trifin-quad mánia,
pedig a közel sem tökéletes európai hullámokra jobb deszkát még senki sem
alkotott.
Quatro twinzer
"Mi ez a hülyeség?"
"Ez most az új hullám."
Kauli Seadi - Cabo Verde - PWA verseny |
Pedig Kauli Seadi csak poénból mondta Keith Teboulnak, hogy rakjon 2 szkeget
a deszkájába, erre elindult egy egész lavina.
(Ugyan, az egynél több szkeg a 80-as években már megjelent egyszer, de akkor
még nem szorították satuval a marketingesek golyóit az eladások
fellendítésére, sokkal kevésbé is hasonlított a klasszikus hullámlovaglásra
a waveszörfözés, szóval rövid úton fel is hagytak a próbálkozásokkal.)
2007-ben kezdtek el –miért ne alapon- kísérletezni újra a Quattronál, előbb
kettő, aztán négy darab szkeggel. A kísérletek bíztató eredményeket hoztak,
de a 2007-es wave világbajnoki cím is sokat dobott a fejlesztések, meg az
eladások ritmusán.
2008-ra, annyira felspannolták a közönséget a kémfotók, videók, hirdetések,
hogy sikerült majdnem mindenkivel elhitetni a „minél több szkeged van, annál
nagyobb zseni vagy" (egyébként teljesen hibás) axiómát, és a hirtelen támadt
igény kielégítésére már ott hajráztak a Cobranál, hogy az összes nagy márka
tudjon multifin deszkát tolni a vevők alá.
Sajnos, a hirtelen jött robbanás olyan sikeres volt, hogy mára szépen kiölte
az egyszkeges wavedeszkákat a piacról.
A twinzer-trifin-quad láz újraindulását még az sem akadályozhatta meg, hogy
a 2008-as wave világbajnoki cím Josh Angulonál landolt, és a közismerten egy
darab szkegben hívő Angulo pedig rögtön egy nagyon ütős hirdetéssel egy
kicsit odadörgölt a többieknek. A Quatro pedig olyan szépen lovagolta meg a
többszkeges deszkák új hullámát, hogy mára gyakorlatilag hasonló szinonima
lett, mint a láncfűrészre a Stihl.
Angulo reklám |
Quatro twinser |
Quatro twinser |
Kauli Seadi - Boxerrel, 2003ban |
Boxer 2013 |
Chopper 2013 |
Tabou Twister 2010-2012
Egy szkeg, két szkeg, egy szkeg, döntsük már el!
2010-ben a Tabou is felugrott a twinzer vonatra, ahol rögtön 2 vagont is
lefoglalt. A kétszkeges wavedeszka akkor már szinte kötelezőnek számított,
de, hogy egy freestyle deszka fenekéből 2 db szkeg is kiálljon, az nem sűrűn
fordult elő. Addig csak a HiFly kísérletezett ilyennel, de ők úgyis
szerettek mindenbe két szkeget rakni, Fabien Vollenweider rendesen elhagyta
az ösvényt.
Az egyre kisebb szkegek használata hozta elő azt a problémát, hogy nehéz
volt megsiklani, meg szél felé menni se nagyon lehetett, de ha inkább kettő
kisebbet használtak, akkor varázsütésre hirtelen minden megoldódott, azaz
mégsem, feláldozták a sebességet, de legalább nem is ugrott olyan jól.
2010-ben ez még nem nagyon érdekelt senkit, de 3 évvel később már mindennél
fontosabb lett az utóbbi két tulajdonság, nem annyira volt már fontos a
korai megsiklásról meg a jó kreuzoló képességről áradozni.
Szegény Fabien csak azt nem vette figyelembe, hogy aki amúgy is kis szkeget
használt, az volt már annyira ügyes, hogy megbirkózzon a hátrányaival.
Hot Sails Maui Superfreak
Jeffrey Henderson visszanyúlt a hőskorba
Kauli és a KS3 |
Visszahozni a színes, dakron anyagú vitorlákat, és kombinálni legfejlettebb
vitorlatervezési technológiákkal, legalábbis ez volt az elképzelés.
Hihetetlen, de ennyi elég volt a sikerhez. A vitorla elképesztően puha és
könnyű lett, (bár ennyi dakrontól mi nem lenne az), ugyanakkor tartósnak is
bizonyult. A szövet nem öregedett el olyan hamar, mint a hagyományos
monofilm ablak, és jobban is bírta az igénybevételt, viszont ha szakadt
nehezebb volt a javítása.
A vitathatatlanul legzseniálisabb húzás azonban a gyakorlatilag végtelen
színvariációk bevezetése volt, kicsit visszahozták vele a 80-as éveket,
amikor mindenki szörfözni akart, és nem volt ennél menőbb sport a világon.
A Superfreak sikere 2004 óta töretlen, jelenleg már 1000-nél is több
színváltozat elérhető, nem is beszélve az ezen a vitorlán alapuló
változatokról (Speedfreak, KS3 ami hivatalosan még meg sem jelent), ez volt
talán a Hot Sails legsikeresebb húzása.
Tecnolimits Kingpin
A 2000-es évek Non-Plus-Ultra alubumja
Legkésőbb az első duck jibe próbálkozásoknál felszakadó tenyér ápolgatása
közben mindenkinek beugrik, hogy jó lenne egy bum, amin hátul is van grip.
Az olaszoknak spagettizabálás közben azért arra is jutott idejük, hogy végre
a bum végére is jusson némi szivacs. Kényelmes volt, nagyon, köszönhette ezt
annak, hogy egy vastagabb hátsó rész csúszott rá egy vékonyabb első részre.
Elég kicsi csőátmérőket - legalábbis a fontos helyeken - lehetett így
elérni, és még a változó átmérőkkel se kellett variálni, a túlméretes hátsó
rész sokat dobott a merevségén is, meg végre hátul is volt rajta grip. Bár a
hosszúság állítási rendszere egy sziú indián türelmét igényelte, de legalább
zenélni is lehetett rajta. Sajnos, ahogy a Lancia Delta Integrale se a
megbízható autó szinonimája, úgy ezeknek a bumoknak a legnagyobb része is
szétporladt mára. Rendszeresen az első veretbe csatlakozó túl vékony falú
csövek repedtek el - akármennyire is ergal alumínium ötvözetből készültek -
hiába, az olaszok szeretik alulméretezni a dolgokat.
Lehet, hogy volna értelme visszahozni? Az elejét kellene átalakítani a ma
elterjedt monocoque rendszerre, és megint lenne végre kényelmes bum. Az
elvakult freestyleos, aki mára majdnem minden manővert úgy kezd, hogy
átdobja a vitorlát backwindbe, vagy kiforgatja clew-first állásba
valószínűleg értékelné, de talán még a lelkes duck-jibe gyakorló is.
Nem vagy bejelentkezve, ezért hozzászólásod csak moderálás után fog megjelenni.
Sikeresen hozzáadtuk a terméket a kosaradhoz!
Hibás email vagy hibás jelszó!
Feldolgozás folyamatban...