Cikkek


Sikerek és bukások a szörfiparban

2013.05.14

„Amit birtokolsz, az britokba vesz”
Tyler Durden


Ahogy autóbuzinak a nyála csorog, ha meglátja a Ford „reggelire Ferrarit evő” GT40-ét, a vonatmániás meg fejből tudja, hogy az előtte elhaladó „Gigant” mikor és hol állt szolgálatba, a szörfösök ugyanúgy rajonganak egy-egy jól-rosszul sikerült szörfipari műremekért.

A különbség pusztán annyi, hogy egy V63-as mozdonynak használati értéke nem nagyon van (a kertben ugyan nagyon szépen mutat), addig a szörfbuzik játékszereit, megfelelő szél esetén még használni is egész jól lehet, arról nem is beszélve, hogy egy sportkocsinál valamivel, (de egy „villanymozdonynál” egészen biztosan) olcsóbbak.
(A lista korántsem teljes, néhol pedig meglehetősen szubjektív vélemény olvasható.)

F2 Chilli - Rodeo
"De Doki időgép egy Deloreanből?”
”Ha már időgépet építesz, tedd stílusosan!"

F2 Rodeo - Stevennel

F2 Chilli - Tonkyval

Legalább annyira túlmutatott a korán, mint a Delorean, és nem is kellett neki 1,21 gigawatt az időutazáshoz. Doki (szerepében Patrik Diethelm) 2004-ben hozta össze a fluxuskondenzátort a CompStyle-lal, a következő évben pedig a Chilli formájában elkészült az időgép.
2007-ig nagyon nem is nyúltak hozzá a formájához, nem mintha annyira muszáj lett volna, Andre Paskowski begyűjtött vele 2 EFPT bajnoki címet, Tonky Frans szépen elbohóckodott vele a PWA futamain, és azok többsége is lelkesen bólogatott a "Hát van ennél faszább freestyle gép?" kérdésre aki próbálta.
A 2008-ra Doki beépítette Mr. Fusion-t is Marty McFly (magyar hangja Daniel Aeberli) segítségével, teljesen átdolgozták a shapet, ismét egy ugrással a többiek elé kerültek. Az F2 sokkal korábban mozdult el a rövid ÉS széles freestyle deszka irányába, mint a többiek, a Chilli volt az egyetlen, ami teljesen a new school és az akkor már itt-ott megjelenő power freestyle elemekre koncentrált, pár évvel mindig megelőzve az aktuális irányvonalat.
Az időutazás azonban korántsem bizonyult annyira kifizetődő bulinak. Szépen sorban lelépett az összes húzónév, Patrik a saját útját akarta járni, Daniel még utolsó fellángolásként vért izzadva összehozta a Rodeot, ami aztán Steven Van Broeckhovennel felért a csúcsra. A vb cím után Steven-t elcsábította a pénz JP/NP csoport, Daniel a Fanatichoz igazolt, a Rodeo pedig mára elveszítette az időgép státuszát.
 

F2 Compstyle

F2 Chilli

F2 Rodeo

StarBoard Freesex
A legszexistább freestyledeszka a világon

Freestyle Extreme, elég semmitmondó név, de ha összevonod, és úgy emlegeted, hogy FreeSex, na, akkor már mindenkinek leesik a tantusz. Hiába volt zseniális a névválasztás, átütő sikert nem ért el. Rettenetesen nehéz volt a konstrukció, de legalább ugyanúgy tört, mint könnyebb társai, sikeresen megborítva a "van erős deszka és van könnyű" tételt. Pedig a kísérletező kedvnek nem voltak híján, volt 72 cm széles Freesex, sőt Könnyű Freesex is. 2003-ban, Stefan Waechli, meg az Airinside Boards közreműködésével gyártottak néhány igazán könnyű darabot is, 2004-re azonban megszűnt az együttműködés ezzel együtt a könnyű Starboardok is eltűntek egy időre. Valószínűleg túl drága volt az előállítás, és még nem volt akkora potenciál a freestyleban, hogy egy prémiumabbnál is prémiumabb terméket eltartson a piac.
2006-ban (mindössze 4 év után) kidobták a nevet és bejelentették, hogy az utódot a Flarenek hívják, kár érte, pedig már a nehéz deszka problémán is sikerült azóta túllépni.

Starboard Evo
Az összes modern wavedeszka őse

Scott McKercher és az evo

2003-ban a Mitsubishi Lancer Evo már a hetedik generációnál tartott, kedvenc terminátorunk kormányzó lett, a Concorde utoljára repült, a Starboard thaiföldi főhadiszállásán meg valószínűleg találtak némi helyi varázsgombát. Annyira, jól érezték magukat, hogy két flash között - egy még nem teljesen tiszta pillanatban - összeraktak egy deszkát, amiről senki meg nem mondta volna, hogy hullámokba való, de Scott Mckercherék érezték, hogy jó lesz, és milyen jól érezték.
Faragtak egy széles és rövid formát, aztán elnevezték EVOnak. Az addigi darabokhoz képest sokkal rövidebb lett meg valamivel szélesebb is. Iszonyatosan stabil lett, de valahogy mégis ugyanúgy fordult, mint a tradicionális wavedeszkák, ki ne akarta volna lecserélni a "régi" masinát egy ilyenre.
Állítólag 2003-as vargasi PWA futamon egymás alól szedték ki a profik (legalábbis akinek nem jutott), mert annyira jó volt. Ezzel a darabbal elkezdődött egy forradalom, néhány éven belül mindenki lemásolta, hogy aztán mára teljesen eltűnjenek, mert elkezdődött a tiwnzer-trifin-quad mánia, pedig a közel sem tökéletes európai hullámokra jobb deszkát még senki sem alkotott.

Quatro twinzer
"Mi ez a hülyeség?"
"Ez most az új hullám."

Kauli Seadi - Cabo Verde - PWA verseny

Pedig Kauli Seadi csak poénból mondta Keith Teboulnak, hogy rakjon 2 szkeget a deszkájába, erre elindult egy egész lavina.
(Ugyan, az egynél több szkeg a 80-as években már megjelent egyszer, de akkor még nem szorították satuval a marketingesek golyóit az eladások fellendítésére, sokkal kevésbé is hasonlított a klasszikus hullámlovaglásra a waveszörfözés, szóval rövid úton fel is hagytak a próbálkozásokkal.)
2007-ben kezdtek el –miért ne alapon- kísérletezni újra a Quattronál, előbb kettő, aztán négy darab szkeggel. A kísérletek bíztató eredményeket hoztak, de a 2007-es wave világbajnoki cím is sokat dobott a fejlesztések, meg az eladások ritmusán.
2008-ra, annyira felspannolták a közönséget a kémfotók, videók, hirdetések, hogy sikerült majdnem mindenkivel elhitetni a „minél több szkeged van, annál nagyobb zseni vagy" (egyébként teljesen hibás) axiómát, és a hirtelen támadt igény kielégítésére már ott hajráztak a Cobranál, hogy az összes nagy márka tudjon multifin deszkát tolni a vevők alá.
Sajnos, a hirtelen jött robbanás olyan sikeres volt, hogy mára szépen kiölte az egyszkeges wavedeszkákat a piacról.
A twinzer-trifin-quad láz újraindulását még az sem akadályozhatta meg, hogy a 2008-as wave világbajnoki cím Josh Angulonál landolt, és a közismerten egy darab szkegben hívő Angulo pedig rögtön egy nagyon ütős hirdetéssel egy kicsit odadörgölt a többieknek. A Quatro pedig olyan szépen lovagolta meg a többszkeges deszkák új hullámát, hogy mára gyakorlatilag hasonló szinonima lett, mint a láncfűrészre a Stihl.

Angulo reklám

Quatro twinser

Quatro twinser



Naish Boxer
„10 éves a legelső kompakt vitorla”
 

Kauli Seadi - Boxerrel, 2003ban

Valószínűleg Kauli is az ellógott matekórákra gondolt, amikor kipattant az agyából a kompakt vitorlaforma gondolata.
Az adott területhez a legkisebb kerületű síkidom a kör, tételt elmagyarázva (bizonyítani valószínűleg nem kellett) meggyőzte Robby Naisht, hogy a vitorla tetejéből csapjanak le és a hiányzó részt toldják hozzá a kilépőélhez, azaz próbáljanak minél nagyobb felületű vitorlát összehozni úgy, hogy a fő méretei (bummhossz, árbochossz) csökkenjenek.
Bár az első darabok még nem ütöttek el annyira a többi gyártó vitorláitól, a későbbi modellek évről-évre egyre jobban összementek és kikerekedtek, a tömör gyönyör kifejezést némileg újraértelmezve.
A Boxer kezdetben elég megosztó vitorla volt, vagy imádták, vagy utálták, köztes vélemény nem nagyon akadt, aztán vagy sikerült addig reszelni, amíg jó lett, vagy megszokták a furcsa formát és az ebből adódó különbségeket, valószínűleg az utóbbi történt.
Ugyan 2007 végén Kauli lelépett a Naishtől, viszont annyian másolták már a Boxert, hogy nem dobták ki, sőt 2013-ra Mark Angulo nyomására megint lecsíptek a hosszából és létrehozták az ultrakompakt kategóiát a Chopperrel, de ez már egy másik sztori.

Boxer 2013

Chopper 2013

Tabou Twister 2010-2012
Egy szkeg, két szkeg, egy szkeg, döntsük már el!

2010-ben a Tabou is felugrott a twinzer vonatra, ahol rögtön 2 vagont is lefoglalt. A kétszkeges wavedeszka akkor már szinte kötelezőnek számított, de, hogy egy freestyle deszka fenekéből 2 db szkeg is kiálljon, az nem sűrűn fordult elő. Addig csak a HiFly kísérletezett ilyennel, de ők úgyis szerettek mindenbe két szkeget rakni, Fabien Vollenweider rendesen elhagyta az ösvényt.
Az egyre kisebb szkegek használata hozta elő azt a problémát, hogy nehéz volt megsiklani, meg szél felé menni se nagyon lehetett, de ha inkább kettő kisebbet használtak, akkor varázsütésre hirtelen minden megoldódott, azaz mégsem, feláldozták a sebességet, de legalább nem is ugrott olyan jól.
2010-ben ez még nem nagyon érdekelt senkit, de 3 évvel később már mindennél fontosabb lett az utóbbi két tulajdonság, nem annyira volt már fontos a korai megsiklásról meg a jó kreuzoló képességről áradozni.
Szegény Fabien csak azt nem vette figyelembe, hogy aki amúgy is kis szkeget használt, az volt már annyira ügyes, hogy megbirkózzon a hátrányaival.

Hot Sails Maui Superfreak
Jeffrey Henderson visszanyúlt a hőskorba

Kauli és a KS3

Visszahozni a színes, dakron anyagú vitorlákat, és kombinálni legfejlettebb vitorlatervezési technológiákkal, legalábbis ez volt az elképzelés. Hihetetlen, de ennyi elég volt a sikerhez. A vitorla elképesztően puha és könnyű lett, (bár ennyi dakrontól mi nem lenne az), ugyanakkor tartósnak is bizonyult. A szövet nem öregedett el olyan hamar, mint a hagyományos monofilm ablak, és jobban is bírta az igénybevételt, viszont ha szakadt nehezebb volt a javítása.
A vitathatatlanul legzseniálisabb húzás azonban a gyakorlatilag végtelen színvariációk bevezetése volt, kicsit visszahozták vele a 80-as éveket, amikor mindenki szörfözni akart, és nem volt ennél menőbb sport a világon.
A Superfreak sikere 2004 óta töretlen, jelenleg már 1000-nél is több színváltozat elérhető, nem is beszélve az ezen a vitorlán alapuló változatokról (Speedfreak, KS3 ami hivatalosan még meg sem jelent), ez volt talán a Hot Sails legsikeresebb húzása.

Tecnolimits Kingpin
A 2000-es évek Non-Plus-Ultra alubumja

Legkésőbb az első duck jibe próbálkozásoknál felszakadó tenyér ápolgatása közben mindenkinek beugrik, hogy jó lenne egy bum, amin hátul is van grip. Az olaszoknak spagettizabálás közben azért arra is jutott idejük, hogy végre a bum végére is jusson némi szivacs. Kényelmes volt, nagyon, köszönhette ezt annak, hogy egy vastagabb hátsó rész csúszott rá egy vékonyabb első részre. Elég kicsi csőátmérőket - legalábbis a fontos helyeken - lehetett így elérni, és még a változó átmérőkkel se kellett variálni, a túlméretes hátsó rész sokat dobott a merevségén is, meg végre hátul is volt rajta grip. Bár a hosszúság állítási rendszere egy sziú indián türelmét igényelte, de legalább zenélni is lehetett rajta. Sajnos, ahogy a Lancia Delta Integrale se a megbízható autó szinonimája, úgy ezeknek a bumoknak a legnagyobb része is szétporladt mára. Rendszeresen az első veretbe csatlakozó túl vékony falú csövek repedtek el - akármennyire is ergal alumínium ötvözetből készültek - hiába, az olaszok szeretik alulméretezni a dolgokat.
Lehet, hogy volna értelme visszahozni? Az elejét kellene átalakítani a ma elterjedt monocoque rendszerre, és megint lenne végre kényelmes bum. Az elvakult freestyleos, aki mára majdnem minden manővert úgy kezd, hogy átdobja a vitorlát backwindbe, vagy kiforgatja clew-first állásba valószínűleg értékelné, de talán még a lelkes duck-jibe gyakorló is.



Források
- www.airinside.ch 
- star-board.com archívum
- tabou.com archívum
- hotsailsmaui.com archívum
- ebay.de
- facebook.com/jimmie.hepp2

Tsipet

Hozzászólások

Hozzászólok - +

Nem vagy bejelentkezve, ezért hozzászólásod csak moderálás után fog megjelenni.








21870
Írd ide az ellenörző számot:

Kiemelt ajánlataink

Severne Air

39 000 Ft

59 000 Ft

RRD c80 RDM

84 000 - 98 000 Ft

114 000 - 135 000 Ft

Komplett szörf

385 000 - 389 000 Ft

402 000 - 409 000 Ft

RRD Firewing MK5

135 000 - 179 000 Ft

283 000 - 349 000 Ft

Prolimit Fusion Freezip 4/3

39 900 Ft

59 000 Ft

Prolimit Fusion Shorty

23 000 Ft

27 900 Ft

Ascan Jibe

10 990 Ft

Tiki Streamline

7 990 Ft

11 000 Ft

Ascan leash

8 990 Ft

RRD The stark v3

29 000 Ft

44 000 Ft

CAAS C75 RDM

70 000 - 115 000 Ft

84 000 - 115 000 Ft

Prolimit Predator 6/4

69 000 Ft

89 000 Ft