Manőverek: Duck Tack

1. kép

2 . kép

3 . kép

4 . kép

5 . kép

6 . kép

7 . kép

A manőverek királynőjeként is emlegetett duck tack sokak szerint a legnehezebb siklómanőver. Sajnos ezt az oldschool fordulót keveset látni hazai vizeken, pedig a fordulás közben eldobott, előtted lebegő, majd az új oldalon visszatérő vitorla élményét mindenkinek át kellene élnie. Egy biztos: bár nem új keletű trükk, mégis a duck tack az egyik legelegánsabb, leglazább módja a fordulásnak, amit valaha kitaláltak.

Mielőtt valaki ész nélkül elkezdené forduló közben a vízre dobálni a vitorlát, mondván, majd csak visszajön valahogy, célszerű először megismerkedni a manőver mechanizmusával. A duck tack nem az erőlködésről szól, nem kell hozzá semmi más, csak kifinomult technika, egyensúlyérzék, és finom mozdulatok még finomabb összekötése. Persze egy kis gyakorlás sem árt.

A megfelelő felszerelés egy 5-6 m2-es freestyle, freeride vagy wave vitorla, és egy viszonylag stabil, 100 liter feletti deszka. A szél ne legyen túl erős, 4-5 Bft épp elég.

1. Félszélben, siklás közben kiakasztjuk a trapézt (vagy siklásba pumpáljuk magunkat, mint a videón :)…), célszerű a manőverhez minél simább vízfelületet választani, valamint figyeljünk arra, hogy ne legyünk túlvitorlázva (1. kép). Kilépünk mindkét lábtartóból, és rányitunk a vitorlára, hogy ne legyen benne erő (2. kép). Ekkor érkezünk az első kritikus ponthoz – fordított lábpozíciót kell felvenni, azaz switch stance-ben kell a manővert végrehajtani. Ehhez legegyszerűbben úgy jutunk el, hogy a hátsó, papucs előtt álló lábbal előrelépünk, közvetlenül az árboc mögé, úgy hogy a térd és a lábujjak szél (luv) felé néznek, és ezzel szinte egyidőben az eddigi első lábbal hátralépünk a két lábtartó közé, szintén kifelé forduló lábfejjel. Így egy kissé kicsavarodott helyzetben leszünk, mivel lábtartásunk megfordul, felsőtestünk kissé kifelé fordul, kezeink viszont nem cserélnek helyet a bumon. Ehhez a pozícióhoz hozzá kell szokni. (3. kép)

2. Az így kialakult switch stance helyzetben rövid stabilizálás után elkezdünk felluvolni szél felé, körülbelül 45 fokos negyedszélig. Ezt hátsó lábbal történő luvkantni terheléssel érhetjük el, tehát a kifordított lábhelyzetben leterheljük a deszka szél felőli oldalát és lábkormányzással fordulni kezdünk (4. kép). Ekkor érkezik el az idő a vitorla átdobására (minél erősebb a szél, annál közelebb tolódik az átdobás a szembeszélhez). Ezt úgy kezdjük el, hogy a kiengedett, erő nélküli vitorlát a testünkhöz közel tartva elkezdjük a relatív szél felé (relatív szél = atmoszférikus szél + menetszél eredője) tolni, úgy, hogy továbbra is erőmentes legyen, ne fújjon bele egyik oldalról se a szél (5. kép).

3. A vitorla tehát megindul a szél felé, a testünk mellett / előtt, ezzel egyidejűleg az árboc közelít a vízhez. Valahogy azonban át kell kerülnünk a rigg túloldalára. Ez úgy történik, hogy körülbelül mikor hátsó kezünk elhalad az arcunk előtt, az első kézzel elengedjük a bumot (a hátsó viszont továbbra is tolja szél felé az erőmentes vitorlát) és hátrafogunk a bum végére (6. kép). Mikor a vitorla már eléggé előrekerült ahhoz, hogy átvehessük a fejünk fölött úgy, hogy ne ütközzünk az alsó élbe, elengedjük a régi hátsó kézzel (7. kép), és ezzel egyidejűleg a bum végét fogó kezünkkel egy energikus mozdulattal lerántjuk a bumot ferdén lefelé és hátrafelé (a deszka vége felé) (8. kép)! Ez a kézmozdulat döntő fontosságú, mivel így a vitorla az előrenyomástól nem csapódik a vízbe, hanem szelet fog, és a velünk immár ellentétes oldalról belefújó szél miatt a víz fölött lebeg (9.kép). Közel a siker – átkerültünk a vitorla új oldalára, a fordított lábállásnak köszönhetően már a lábaink is jó helyzetben vannak az új irányban való haladáshoz, a vitorla a víz fölött lebeg.

4. Mikor lerántottuk a vitorlát, az első lábbal célszerű kilépni az árboc elé a nagyobb stabilitás érdekében (9. – 10. kép). Ekkor a víz fölött lebegő vitorlát a kezünkbe való visszatérésre kell ösztönözni (ha ezt magától nem teszi meg, hiszen sokszor úgy sikerül a duck-tack, hogy a rigg egyből visszaemelkedik a szörfös kezébe), ezért a hátsó kézzel finoman (!) megnyomjuk a vitorlát az alsó élhez közel (11. kép). Így még több szelet kap a vitorla és szélerőtől függően hirtelen vagy kevésbé hirtelen, felegyenesedik (12. kép), ekkor elkapjuk a bumot (13. kép). A deszka eközben helyes és folyamatos (átdobás alatti) terhelés esetén szinte teljesen befordult szembeszélbe, ezért egy rövid backwind szakaszt követően a vitorla hátradöntésével szembeszélbe kormányozzuk magunkat. Vigyük a felsőtestünket kissé a deszka orra felé, nehogy a hirtelen, túl sok energiával felegyenesedő rigg vízbe lökjön minket. Ha úgy érezzük, túl sok a szélnyomás, engedjük ki a vitorlából a felesleget a hátsó kéz ráengedésével.

5. Mikor szembeszélben állunk, gyakorlatilag nyertünk. Befogjuk az új oldalon a szelet (14. kép), előredöntjük az árbocot, és leejtünk félszélbe (15. kép). Miközben arcizmunk se rándul (nehogy a többi szörfös rájöjjön, hogy százból az első sikeres duck tacket látta), nyugodtan felgyorsítunk (16. kép), és elszörfözünk a naplementébe :)))…

8 . kép	9 . kép	10 . kép
11 . kép	12 . kép	13 . kép
14 . kép	15 . kép	16.kép
TÖLTSD LE A VIDEÓT! (Avi)