Liznjan, 2006 okt.14.-15.

Péntek délelőtt elhatározásra jutottunk: le kell menni Liznjanba, mert sehol máshol nem fúj a szél, de oda a Guru 25-30km/h-s K-i huzatot jelzett! Többen is írták a Fórumon, hogy oda tartanak, így este YOZsival kocsiba vágtuk magunkat, és Győrből levágtattunk Szombathelyre 8 vitorla (ebből 3-mat csak a tixo tartott össze) , és egy üveg mézes pálinka kíséretében. Itt ezen tárgyakat átpakoltuk Béla kombi Mazdájába, és az ő cuccaival kiegészülve Rédicsnél elhagytuk az országot. Némi közúti zötykölődés közben Lendván jobbra fordulva Maribor irányába hajtottunk, és onnantól autópályán vágtattunk a kies Ljubjanán keresztül Koper kikötője felé. Eközben néhány órás összefoglalót hallottunk Bélától arról, hogyan tette tönkre a könyökét fallabdázás közben, és milyen is lehet fél kézzel szörfözni. Összesen 12,5 EU-ba került az autópálya, ez kedvező, bár vagy 5 helyen kellett fizetni kisebb tételeket.

A térképolvasó (én) kissé elbóbiskolva , a horvát határ után néhány km-rel balra fordulás helyett tévútra vezette a különítményt, hogy éjjel 2-kor megcsodálhassuk Umag csodás városát! Visszakeveredve a kiváló autóútra Pulán keresztül, Sisanon áthajtva beértünk Liznjanba, ahol a templomnál jobbra fordulva rövidesen Medulinba jutottunk. Rövid szitkozódás után irány vissza, a templomnál egyenesen, majd tök sötétben lekeveredtünk a hajókikötőbe, de ott egy szörfös sem volt. Viszont a szél majdnem feldöntötte a kocsit….Hajnalig szunyókáltunk az autóban, majd a derengésben megláttuk az első szörföst vágtatni vagy másfél kilométerre. Hoppá! Hol is van a leírásban a remek minőségű földút? Többször padlóztuk az utat, majd egy csinos kanyarral a másik oldaláról futottunk be a parkolóba, előzetesen szemrevételezve a helyi mezőgazdasági termelést, különös tekintettel a káposztára. Némi meglepetésre alig volt hely!

Rövid szemlélődés és néhány fotó után előkapartam a 4.6-os 15 éves Gaastrámat, és a 97 literes F2 Ride-ot, felmérve, hogy nem biztos sem a szörf, sem a saját visszatérésem. Mármint egészben. Eközben több magyarral találkoztunk, akik álmosan találgatták, milyen vitorlát is riggeljenek? Időközben Backloop is befutott, akivel még este sms-t váltottunk. Ejha…a vízen valaki tényleg ugrott közben egy backloopot, majdnem bele is állt! A hullámok közben elég nagyra nőttek, 2m-re saccoltam őket! Óvatosan bekúsztam a sziklákon, és az öböl kijárat felé rángatott a szél, úgy 50-nel…A másik oldalon még brutálisabb tarajos hullámok törtek meg a sziklapadon, arra igyekeztem, úgyis egyszer élünk! Roppant élvezetes volt ezek között fordulni, igaz néha bedarált, de ki nem szeretett volna legalább egyszer mosógépben szennyes lenni? Egy biztos! Én szerettem volna.

Egy manőver jöhetett számításba, „überpower” esetén a frontloop tűnt a legbiztonságosabbnak. Szépen szembe jöttek befelé menet a hullámok, és néhányat sikerült szinte függőlegesen kiforogni, fantasztikus érzés olyan magasról elindítani! Ja, 4.60-as árboccal. Néhány helyi is ugrott ilyesmit, és szépen waveltek is fordított vitorlával. Amikor kissé csökkent a szélerő, leejtettem magam az indulás vonalába, ahol is a H.M.Cs.-k a bemenetel előtti kis öbölben ugrálták spock, grubby,csacsu, volcan, és még ki tudja miket! EközbenYOZsi, bekeveredett egy 5.3-al, és vágtatott le-föl arra, ahol Vauék gyakorolgatták a volcanokat. Béla, a sofőr, még félájultan aludt a fenyőligetben, arról álmodva, hogy meggyógyult a karja…Átrobogtam a másik oldalra, ahol Backloop és Vincze Peti ugrálták a földnyelv mögötti sík vízen a spock-grubby-flaka variációkat. Ezen felbátorodva, én is bepróbáltam a volcant mindkét irányban. Teljes kudarc. A Ride az istennek sem akart megfordulni! Söprés ki, buborékos víz be, Skate 100 liter be. Valamivel jobb volt, sikerült be-beállnom hellyel-közzel egyet-egyet. Béla felriadva 5.0-val, és fél kézzel próbálkozott szembeszállni az elemekkel. Teljes kifáradás után kivánszorogva a partra, Beklúp leszólta a volcanjaimat, de többen megdicsérték a szép retro vitorlámat, Matto kíváncsiskodott, nem akarom-e a kukába hajítani?

NNa! Kellemes melegben kényelmesen felcuccoltunk a kocsira, és felgurultunk a boltig, ahol a boltos néninek többször elismételtük az apartman szót, mire rosszallóan telefonálni kezdett, majd széttárta a karját. 1 éjszaka nem üzlet! Egy épp a boltban tartózkodó helyi lakos azonban meghallva problémánkat, beinvitált a templom mögötti házába, ahol két vadul csaholó eb fogadott bennünket. Béla - aki a leendő szállásadónkal együtt anyanyelvi szinten beszélte a németet- megalkudott 10 EU/fős árban, és a kutyák lánccsörgetését , meg egy kis horkolást leszámítva, pazarul telt az éjszaka.

Vasárnap kihagytuk a misét, 10h-kor vízre szálltunk, 5.2-es vitorlát szereltem, hátha jobban mennek a manőverek, és a Skate-t vittem be. A szél eleinte megint erős volt, de lassan csillapodott. Ráálltam megint a volcan gyakorlásra, de a szemközti lapos vízen a sok karistoló szörfös miatt „lötyögött” a felszín, nem voltak határozott hullámfrontok, és képtelen voltam elugrani. Az indulási oldalon ekkor már szépeket sikerült ugrani, sőt nagy hullámról néhány air volcant is bepróbáltam. Időnként a speedloop is belefért a mulatságba, bár az sok energiát elvett. A sík oldalon is beálltam egypár volcant, és elkezdtem a spockot is gyakorolni. Újfent nem találtam a hullámokat, mire Backloop odakiáltott, hagyjam a fenébe, csak ugorjak el…Hát ez az!

Ha beledöglök is kiforgok egy spockot!! És igen! Egy (azaz 1)db összejött, találtam egy kósza hullámot! YOZsi ezen idő alatt siklott le-fel, fordult, és ugrott is. A jó Béla a 6.0-s vitorláját szerelgette már néhány órája, várva a szél további csillapodását. Epert és Vaut láttam közben lelkesen ugrálni a volcanokat. A szél hirtelen sokat vesztett erejéből.! Ekkor az ilyen időkre tartogatott aerial duckjibe-ot, és a pushtacket vettem elő a tarsolyból. A mikor bekaptam egy pöfföt a légikacsa közben , a parti közönség arra is kevés nagy örömére csukafejessel zuhantam fejjel előre a habokba, úgy elrántott a vitorla…A szél teljesen elhalt, Béla berohant a hatossal….már késő, fürdőnadrágban lehetett pakolni a parti tumultusban. Itt YOZsi régebbi ismerőseivel, az Amigo család szörföseivel ismerkedtünk össze.

Hazafelé-szokás szerint-a templomnál balra mentünk Medulin felé, ahol addig kóvályogtunk, amíg a szintén eltévedt Amigo família ugyanilyen sorsra jutott tagjai nem integettek vidáman! Vissza a templomhoz, irány Sisan! 5.5 óra után Szombathelyen voltunk, és a Béla által üzemeltetett Old Post Pubban áldomást ittunk a sikeres szörfözésre, és Béla a rossz karjával fel bírta emelni a korsó sört! Csoda történt!

2 órával később, 650km után hazaértünk, és az összköltség súrolta a fejenkénti 13 ezer Ft-ot.

Hmm…Mikor lesz szél megint Liznjanban?

További képek a médiatárban >>

Camberjack