Mûholdról |
Partról |
Amikor az álmok valóra válnak…
Egy-egy átszörfözött nap után, gyakran érzek kínzó izomfájdalmat testem minden tájékán. Ha végre álom jön a szememre, még érzem a pöffök rángatását izmaimban és tovább kergettem a hullámokat álmaim vízén a teljes végkimerülésig. Virradatra a lepedõn megszámlálhatatlan gyûrõdés jelzi a küzdelmet a képzeletbeli elemekkel. Néha képtelen álmok törnek elõ bennem olyan elevenen, mintha valóság lenne. Egyik visszatérõ álmom szerint elképesztõ sebességgel egy falnak ütközöm. Ez teljes képtelenség, hiszen a vízben nincsenek falak, de ez az álom vissza-visszatér. Az egyik éjjel is ezt álmodtam. Száguldok a hullámokon, majd egy hatalmas reccsenés, - és látom magam, mint egy lassított felvételen, ahogy elõre vágódom. Erre felpattanok az ágyban, de csak Horatius, a macska verte le a virágot a könyvespolc tetejérõl. Megnyugodva fekszem vissza. Ez csupán álom volt.
Néhány hete barátom invitálására utaztam Balatonföldvárra. Három napos szelet ígértek az idõjósok, úgy gondoltam, ezt ki kell használni. Különösen örültem a helyszínnek, mert a nyolcvanas évek végén heteket töltöttem a Hotel Fesztiválban egy Balatonrádió címû mûsor kapcsán és legszebb szörfös emlékeim is ide kötnek. A Velencei-tó kocka hullámai után már amúgy is vágytam egy kis változatosságra.
A történet, amit most leírok, még most is megborzongtat. Arra a pénteki napra esett, amikor 508 hajóval és két szörffel elrajtolt a Kékszalag mezõnye. A szél nehezen indult, de bíztunk az elõrejelzésekben, miszerint késõbb beerõsödik. Az elsõ figyelmeztetõ jel délben ért, amikor egy pöff felkapta a deszkámat és végigpörgette a betonon. A jó öreg Tiga X-Series 286 derekasan bírta az ütéseket, csupán néhány helyen pattant le róla a festék. A „korán kelõk” azonnal vízre szálltak, óvatosságból én 6-os vitorlát szereltem, tanulva a megelõzõ napból, ahol néha az 5-ös is sok volt. Vidáman száguldoztunk föl-alá az egyre erõsödõ nyugatias szélben. A Balaton közepén Molnár Ákos és Glofák Olivér cirkált rendületlenül Keszthely irányába, felvezetve a Kékszalag mezõnyét. Jómagam a földvári kikötõ és a szántódi rév között szeltem nagy élvezettel a hosszúra nyúló hullámokat.
Az egyik menetben szántód felé száguldok éppen, amikor egy reccsenést hallok, a deszka kivágódik alólam és máris a vitorla alatt találom magam. Mi volt ez? - kérdem magamtól. Csak nem álmodom? Gyorsan összeszedem magam, felfordítom a deszkát, és nem hiszek a szememnek. Eltörött a szkegem, - méregdrága Race. Na most mi lesz? A part legalább 300 méterre van, a bázis közel másfél kilométerre. Visszalépkedek az esés helyére, két mûanyag flakon himbálódzik egymás mellet békésen. Taposok, tapogatok, amikor egy kõtömbbe elakad a kezem. Körbe ölelem, - hatalmas darab. Olyan mint egy oszlop, vagy fal. A teteje tompán csúcsos és mindössze 40 cm-re van a víz felszínétõl. Mi lehet ez? Talán egy felfordult stég, - de itt már mély a víz, nekem nyakig ér, pedig 182 cm vagyok, a stégek viszont jóval kijjebb vannak. Végül feladom a találgatást, dühösen megpróbálok felállni a szörfre, de állandóan keresztbe fordul. Ha mégis sikerül, akkor a derekam nem bírja a kitekert pozíciót. Ráköthetném a trapézomat a deszka farára, de nincs kedvem hozzá, inkább kigyalogolok. Kint elemezzük a helyzetet. Barátom egy római kõsáncot emleget, de a helyét máshova teszi. Egyszerûen nem érti a történteket. Ilyen magas vízállásnál a sánc nem okozhat gondot - hajtogatja. A dolog nem hagy nyugodni. Este felhívom a födvári vízirendõrséget. A rendõrkapitány még meglepõbb dolgot említ. Szerinte egy elsüllyedt kõszállító uszály rakományába rohantam. Akkor stég, kõsánc, uszály, vagy valami más? A kérdés egyelõre kérdés marad. Minden esetre az eseményt bejelentettem a Balaton Vízügyi Kirendeltség siófoki irodájában.
Persze a kutatás részemrõl tovább folytatódik.
Azóta elõkerült néhány kép is az aszályos idõszakból, ahol jól látni egy kövekbõl kirakott mólószerû maradványt.
2002 õszén víz alatti kutatásokat végzett a Balaton medrében a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal búvárrégész csoportja. A szántódi rév környékén kutatva a búvárok meglepõ eredményrõl számoltak be. Mintegy háromszáz méter mélyen a tóba nyúló, bazaltmólónak látszó építményre bukkantak, a révtõl nyugatra.
És íme a Google térképe. Mintegy 300 méterre benyúló víz alatti építmény árnyéka látható a mûholdas felvételen.
Minden esetre jó lenne bizonyossággal megtudni, hogy mi is történt július 6-án a szántódi rév közelében!
Szöveg: Tóth László
Fotók: Dr. Papp László, Google
Kapcsolódó cikkek: http://www.balatonpress.com/reszletez2.php?ID=16236
A hatóság
válasza: |
Nem vagy bejelentkezve, ezért hozzászólásod csak moderálás után fog megjelenni.
Sikeresen hozzáadtuk a terméket a kosaradhoz!
Hibás email vagy hibás jelszó!
Feldolgozás folyamatban...