![]() |
Robby Seeger és a fal - Jaws |
Sokat köszönhetünk
Larry Stanley-nek és Mike Horgannek. Ki tudja hogyan alakult volna a
windszörfözés sorsa, ha ez a két úttörő nem tanítja meg Robby Naish-t
szörfözni. Naish és néhány haverja 1975-ben kezdte meg a hawaii Oahu
szigete mentén csúcsosodó óriáshullámok „feltérképezését”. A külföldi
szaklapokban mára kulcsszóvá vált az angol „bigwave-riding” fogalma, ami
magyarul óriáshullámokon való szörfözést, gyakorlatilag a windszörfözés
speciális ágát jelöli. Habár a legnagyobb hullámok Hawaiion vannak, az
óriáshullámok betörésének vágya nem pusztán a csendes-óceáni szigetekre
korlátozódik. Magazinunk most a bigwave-riding elmúlt évtizedeinek
legfontosabb momentumait adja közre. Néhány évnek azonban el kellett telnie, mire a hagyományos hullámlovasok
komolyan vették a windszörfösöket. Craig Yester Oahu északi partjának (North
Shore) egyik windszörfös újítója 1983-ban a Sailboarder magazinban még
arról panaszkodott, hogy a hullámlovasok merő viccnek tartották, ahogyan
ők lomha windszörfjeikkel a hullámok között próbálkoztak. Később, amikor a
nagy hullámok között használt windszörfök a hagyományos hullámdeszkák
méreteit, és formáját (outline) közelítették, a hullámlovasok kénytelenek
voltak beismerni, hogy ennek már a fele sem tréfa. A hiú szörfösök is
elkezdtek azon gondolkodni, hogy esetleg ők is belevágnak a
windszörfözésbe, és megszülettek a két sport házasságából eredő mutációk
is a lábszíjas szörfdeszkák, köszönhetően olyan neveknek, mint Darrick
Doerner, Laird Hamilton vagy Gerry Lopez. Itt van még Fuerteventura szigete is, amelyet legtöbbünk nem a nagy
hullámokról, hanem – éppen ellenkezőleg – sima vízéről és elképesztően
erős szeléről ismer. Pedig a német Jürgen Hönscheid már 1989-ben
meglovagolta Fuerte közelében feltörő nyolc-tíz méteres hullámokat.
Hönscheid is azonos véleményen van Naish-sel; szerinte is alkalmasabb a
windszörfözés még nagyobb hullámok meghódítására. A vitorla segítségével
ugyanis még korrigálni lehet a hullámfelszín egyenetlenségéből fakadó
„göröngyöket” és a rig segítségével nagyobb nyomást lehet gyakorolni a
deszka orrára. Mára – köszönhetően a tökéletes felszerelésnek –
„elkényelmesedtek” a bigwave-szörfösök: Hönscheid még emlékezik azokra az
időkre, amikor 1978-ban Hailewánál négy-öt méteres hullámok között egy
3.60 méter hosszú, svertes, lábszíjak nélküli szörfdeszkával próbálkozott.
(Ezt megelégelve, két év múlva már 2.10 méteres deszkákkal jelentkeztek a
windszörfösök, és a nyolcvanas évek első felében már sikerült a nagy
hullámok „frontside” meglovaglása is.)
Miben rejlik a bigwave-riding dicsősége? Sok más ok mellett valószínűleg
az a respekt, az az ámulat, amely a három árboc magasságú hullámok között
windszörföző sportolót övezi. A többtonnás víziszörnyekről lecsúszva,
olyan szubjektív faktorok, mint a stílus vagy a kreativitás, háttérbe
szorulnak. Lényeg, hogy elmenekülj a hullám elől, a többi nem számít.
Ma Maui egyértelműen a bigwave-riding irányzat központja, és ez
valószínűleg még jó ideig így is marad. Köszönhetően Jaws hulláma
tökéletességének, erejének és annak a ténynek, hogy Jaws könnyen
megközelíthető, nemcsak a szörfösök, hanem a nézők számára is. Nagyban
megkönnyíti a szörfösök helyzetét az is, hogy ha a hullám bedarálja a
felszerelést, akkor az könnyedén pótolható. Tahiti vagy Fiji esetében ez
óriási (szállítási) gondokat okoz.
Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor bigwave-szörfösökről esett szó, az
emberekről olyan szörfösök képe rémlett fel, akik óriási hullámokon
próbálnak szörfözni, ám az esetek többségében jó ha a felszerelés felét,
na meg a maguk életét meg tudták menteni. Amikor a nyolcvanas évek közepén
az első „Phantoms” fotók megjelentek Robby Naishről, mindenkinek elállt a
lélegzete. A Phantoms nevű hullámtörés szintén Oahu északi partjánál van,
azonban – Naish szerint is – sokkal ijesztőbb Jaws-nál, ugyanis a nyílt
vízen található, ami még drámaibbá teszi a környezetet. „Az ember, aki
meglovagolja a hegyeket” reklámszlogenje ezután már többet jelentett holmi
marketing-fogásnál. Ma talán még igazabb, hogy az embertömegek csak azt
hiszik el valóságnak, amit a média eléjük tálal, de már évekkel a Naishről
publikált első képek előtt behatolt néhány kalandor a windszörfözés újabb
dimenziójába. Larry Stanley (aki Naish-t megtanította szörfözni) egy napon
a Hailewa előtti, Avalanche hullámtörést látogatta meg néhány barátjával,
köztük egy hölggyel, Betty Byrellel. A hullámok három árbocnyi magasságúak
voltak!
Bjorn Dunkerbeck @ Jaws
Az imént emlegetett neveknek hála beköszöntött a hullámlovaglás új érája,
a tow-in szörfözés (vagyis, amikor a lábszíjakkal ellátott hullámdeszkán
álló szörföst jet-skivel húzzák a ház magasságú hullámok közé.) A fenti
fejlődés ellenére továbbra sem szabad lebecsülni a windszörfözésben rejlő
potenciált. Robby Naish szerint windszörffel sokkal nagyobb hullámokat
lehet betörni, mint a tow-in deszkákkal. (A cikkünkben mellékelt képek
talán jól bizonyítják mindezt.) A hawaii eseményekkel, és a számos fénykép
publikációval egy időben az is kiderült, hogy Európában is számos olyan
hely (bigwave-spot) van, ahol majdnem akkora hullámok tornyosulnak, mint
Jaws-nál. Így például Bretagne közelében Presqu’ile de Crozon, amely a
francia Patrice Belbeoc’h hazai pályája és először 1985-ben szörfözött itt
tíz-tizenkét méteres hullámok társaságában. Patrice szerint
Franciaországban még nagyobb a kihívás, mert ezek a hullámok csak télen
fordulnak elő, amikor rendkívül hideg a víz.
Szörf - vitorla nélkül @ Jaws
Nem lehet tudni, hogy a bigwave-rinding milyen szinteken leledzik majd
húsz év múlva. A „nagy hullám” fogalma mindig is viszonyítás kérdése volt,
a sport fejlettségi fokától (is) függően. (Naish 1982-ben a Hookipán
rendezett Maui Grand Prix elnevezésű versenyen még svertes deszkával
indult!) A gyerek Robby Naish számára 1977-ben volt az első nagy nap,
amikor Oahu Teknős-öblében legyűrt néhány hét-három méteres, a gyerek
Naish számára óriásnak tűnő hullámot. Naish első klasszikus bigwave-napja
azonban 1984-ben Phantoms hullámjainál volt, aki Mistral Superwind nevű
szériadeszkájával vágott neki a hullámoknak. Jason Polakow számára az
austráliai Torquay adta a beavatás színhelyét, amikor két, öt méteres
hullám szélárnyékába került, és kíméletlenül elmosta a víztömeg.
A hőskor végét egyértelműen a Jaws-ként emlegetett, Maui északi partja
előtt fekvő hely ismertté válása (1994) jelentette, valamint a már
emlegetett tow-in deszkák megjelenése. A sokszor tizenöt méteres
magasságokba emelkedő hullámot sokáig titokban tudta tartani szörfösök és
windszörfösök egy szűk csoportja, köztük Mike Waltze (aki Hookipát is
felfedezte) és Mark Angulo. Jaws hulláma egy megszilárdult lávakitörésen
képződik, amely minden energiáját a hullám belsejébe összpontosítja. Jaws
kapcsán Gerry Lopez azt mondta, hogy ő többé nem akar nagy hullámokat
meglovagolni, miután egy Jaws-on való szörfözés alkalmával véletlenül
hátranézett és meglátta, hogy miféle szörny próbál az életére törni…
Császár Zoltán
Fotó: Jérome Houyvet -
www.windsurfgallery.com
Nem vagy bejelentkezve, ezért hozzászólásod csak moderálás után fog megjelenni.
Sikeresen hozzáadtuk a terméket a kosaradhoz!
Hibás email vagy hibás jelszó!
Feldolgozás folyamatban...