A szörf az életem

Név: Robby Swift Születési ido: 1984. 04. 11. Születési hely: London Magasság: 175 cm Tömeg: 80 kg Lakóhelyek: Maui, London Támogatók: Neilpryde, JP, Oxbow, Adidas Eyewear, Team MPG Weboldal: www.robbyswift.com

Ahogy elkezdodött

Amikor 1984 április 11.-én megszülettem, a windszörf egyértelműen a virágkorát élte. Akkoriban mindenki szörfözni akart. A TV-reklámokban, a Kellogg’s-os dobozokon és még a sporthírekben is – egyszóval a csapból is a szörf folyt. Még azok is, akiknek a leghalványabb fogalmuk sem volt a szörfözésről, deszkával a tetőcsomagtartón furikáztak Londonban – a divat miatt. Apámat is elkapta a gépszíj. Életének nagy részét londoni létrákon való fel- és lerohangálással töltötte, miközben súlyos tetőcserepeket cipelt a vállán. A céltudatosságának és a szorgalmának köszönhetően sikerült kiépítenie a virágzó tetofedő vállalkozását, valamint felnevelt 7 gyereket, és mindezek után kellett megtapasztalnia, hogy a munkán kívül mást is tartogat számára az élet: apám elkezdett szörfözni és ez új távlatokat nyitott az életében. Születésemkor – a példaképe után - Robbynak keresztelt el. Ezzel nehéz örökséget ruházott rám.

Az álmom

Mióta az eszemet tudom, az volt az álmom, hogy profi szörfös lehessek. Öt éves koromban apám lefilmezett egy régi kamerával. A felvételen kinyilatkoztattam, hogy „Világbajnok akarok lenni!”. Ezt a felvételt abban a reményben küldte el minden neves szörfcégnek, hogy támogatókat szerezzen nekem - amilyen hamar csak lehet. Ezek után a helyi „Whistable” szörfbolt 25% kedvezményt adott minden vásárláskor – az első szponzori szerződésem.

A szüleim keményen dolgoztak, hogy lehetővé tegyék 6 testvéremnek és nekem a kanári-szigeteki évenkénti hosszú nyári vakációt. Itt minden egyes nap addig szörfözhettem, ameddig csak akartam. Míg a testvéreim inkább a medencét részesítették előnyben, én mindig a strandon és a vízen akartam lenni. Ha a szüleim valamiért meg akartak büntetni, sosem kaptam szobafogságok vagy hasonlót. A legsúlyosabb büntetésnek a szörfzárlat számított. Nem tudjátok elképzelni, hogy milyen jól tud viselkedni egy 10 éves gyerek, ha tudja, hogy ezáltal minden nap szörfözhet.

Az iskola és a szörfözés

A világbajnoki ambícióim egyelőre álmok maradtak. Apám sosem kapott jó oktatást, ennek ellenére tudta, hogy egy jó iskolai végzettséggel lényegesen könnyebb az élet. Ezért a szüleim a környéken fellelhető legjobb iskolába írattak be. Heti hat napon át, naponta reggel 8.30-tól 17.30-ig kellett koptatnom az iskolapadot. A nap végén még 2 óra elment a házi feladatokra. A vasárnap volt egyedül szabad és – a sors már csak ilyen – naná, hogy aznap mindig szélcsend volt. Murphy törvénye!

Az iskolában sokat fociztunk, rögbiztünk és kriketteztünk. Ezenkívül én voltam az úszócsapat kapitánya is. Minden szabad percemet a folyékony elemben akartam eltölteni és ilyen csak az uszodában volt. A tanáraim megértették és támogatták a lassan bontakozó szörfkarrieremet. Egy idő után néha a versenyekre és az edzésekre is felmentettek a foglalkozások alól. Persze a vízen töltött órák is meghozták a maguk gyümölcsét.
A távlati célomtól, a profi szörfkarriertől nem hagytam eltántorítani magam. Habár az iskola sokszor nem engedett el edzeni vagy versenyezni, utólag visszagondolva ezt nem tartom hátránynak. Tisztában kell lenni azzal, hogy a világon több 100 – ha nem több 1000 – ember él, akinek egy célja van: legyél te a világ legjobb szörföse. De ami a legjobb szörföst a nagy átlagtól megkülönbözteti - a tehetségen és a technikai tudáson kívül -, az a beállítottság. 10 évesen bizonyára jobban szörföztem volna, ha 16 évesen otthagyom az iskolát. De akkor nem kaptam volna meg azt a fegyelmet és beállítottságot, melyek nélkül nem lennék ilyen sokoldalú szörfös.

„Robby-val a legkirályabb együtt szörfözni. Egymást sarkalljuk a minél jobb teljesítményre.” John Skye

Race és wave

Azonban mielőtt még csak a wavedeszkán járt volna az eszem, pályaversenyekre jártam. Nagyon jó volt részt venni a Brit Nemzeti Regattán. Az általam itt megismert emberek, teljességgel különböztek az iskolatársaimtól. Mindegyikük megértette a szenvedélyemet, mindegyikük ugyanúgy gondolkodott, mint én. Mindegyikük – pontosan hozzám hasonlóan – csak szörfözni akart. Az alkalomadtán jó helyezést eléro résztvevőből gyorsan az állandó dobogóvárományosok egyike lettem. A nemzetközi mezőnyben való előrelépés csupán idő kérdése volt. Egyik ilyen megmérettetésen végre megszereztem az elso helyet: 17 éves koromban megnyertem a paroszi (Görögország) ifjúsági szlalom és formula világbajnokságot.

Akkoriban már volt némi fogalmam a wave szörfözésről. A freestyle épp abban az időben vált a PWA futamok szerves részévé. Az ifi vb-n elért siker után megkaptam az első PWA szabadkártyámat, így végre részt vehettem a világkupa sorozat egyik pályaversenyén. Habár jó eredményt értem el, ekkor már a freestyle vonzásába kerültem. Még abban az évben az a szerencse ért, hogy indulhattam a gruissani (Franciaország) európai szlalombajnokságon, a 18 éven aluliak kategóriájában. Az első díj egy egyhónapos ösztöndíj volt a Luke és Levi Siver szülei által vezetett Maui Ocean Academy-re. Akkoriban mindent tudtam erről az iskoláról. Naphosszat győzködtem a szüleimet, hogy írassanak be, eredmény nélkül. Aztán megnyertem a gruissani versenyt és a tervezett 1 hónap helyett fél évig maradtam Mauin.

„Egy fél év Mauin”

Hookipán majdnem minden nap vízen voltam, emellett távoktatásban tanultam. Anélkül, hogy a wave szörfözés alapvető szabályait ismertem volna, annyi hullámot lovagoltam meg, amennyit csak bírtam. A többiek számára hamar én lettem a „modortalan angol csibész”. Meg is jegyeztek maguknak. Mentségemre szolgáljon, hogy a rövid maui tartózkodás egyetlen hullámát sem akartam elszalasztani.
Egyáltalán nem tetszett az Angliába (és az ottani iskolába) való visszatérés gondolata. Komolyabban elhatároztam, mint valaha, hogy a lehető leghamarabb elvégzem az iskolát. Leültem a fenekemre és nekiálltam tanulni. A 3 hónapos kihagyás ellenére olyan jó jegyekkel fejeztem be a tanévet, hogy abban az évben ismét engedélyezett az iskola egy maui utat.

Az érettségi évében a vizsgás tárgyaimból (spanyol, francia, gazdasági ismeretek) kizárólag ötösöket és négyeseket kaptam. Vettem az iskolai akadályokat és a szörf is egyre jobban ment. A fuerteventurai PWA freestyle futamon második lettem, az éves összesítésben pedig negyedik. A következő évben (2003) megnyertem a fuertei versenyt, Gran Canarian pedig freestyle és wave kategóriákban is ötödik lettem, az éves freestyle ranglistán pedig dobogós helyet értem el. Ezenkívül az év végén wave és freestyle kategóriában dobogóra állhattam. Ugyan nem a tetejére, de azért jó helyre. Bejutottam a világ legjobb szörfösei közé.

„Nincs kétségem afelől, hogy Robby valamikor világbajnok lesz. Talán freestyle-ban, talán wave-ben, de valószínűleg mindkét számban.” Jason Polakow

Az élet habos oldala

Eddig foleg arról írtam, hogy mennyi fegyelem és edzés kell a profi szörfössé váláshoz. De természetesen ennek a „munkának” egy csomó elonye is van. Az év nagy részét Mauin töltöm, ahol csak 2 percre lakom a strandtól. Minden nap windszörfözhetek, hullámszörfözhetek, tow-in szörfözhetek vagy golfozhatok – az időjárástól függően. És szerencsére a csodálatos barátnom is itt él. A szüleim és az egész családom rendszeresen látogatnak. Nem is kívánhatnék szebb életet. Hirtelen ott voltam, ahová mindig igyekeztem. Azért fizetnek, amit mindennél jobban szeretek csinálni és azokkal a szörfösökkel mérhetem össze a tudásom, akik a példaképeim voltak.

Fél évvel ezelőtt John Skye és Ross Williams társaságában tow-in szörföztem és sajnos eltörött a lábam. A sérülés minden profi sportolónál komoly rizikó. De szerencsére nem a versenyszezonban történt. Sokat ültem a strandon és néztem a vízen a többieket. Talán néha jó egy kis szünetet tartani. Sokat gondolkodtam – volt idom – magamról, az életemről és a nagy álmomról. Már voltam párszor wind- és hullámszörfözni is. Egyes mozdulatoknál még mindig fáj a lábam, de ez – ilyen komoly sérülésnél – természetes.
A szezon első versenyén, Portugáliában újra ott leszek. Szeles versenyekben gazdag izgalmas évadban reménykedem. És remélem, hogy az öt éve babusgatott nagy álmomhoz ismét közelebb kerülök egy lépéssel: remélhetőleg összejön a wave világbajnoki cím!

Szöveg: Robby Swift (magyar hangja: Petty – http://kilmerpetty.freeblog.hu)
Fotók: (Thorsten Indra - www.jp-australia.com)
Megjelent: Windsurfers 2006/02