A Pritchard-testvérek - Dupla dinamit

Amikor két éve beléptem a Pritchard-testvérek garázsába, nem hittem a szememnek. Itt még porszívózni is szoktak. Fényesre polírozott cross-motorok pihennek az egyik sarokban, átellenben, egy tíz méteres fal mentén, windszörfdeszkák minden színben, méretben és formában. A „sufni” közepén két, szinte teljesen egyforma transporter áll, amelyek hátuljában iszonyatos mennyiségű vitorla, szkeg és árboc van felhalmozva. A falakon természetesen szörfposzterek és egy mondat áll: „Ha ellenfeled, nagyobb, erősebb, gyorsabb, edz többet, keményebben, ravaszabbul!” Kevin és Matt Pricthard egyazon évben lettek világbajnokok, két különböző diszciplínákban – éppen elég ok, hogy most az ő történetük következzen…

A fent taglalt garázs és a hozzá tartozó szintén fényesre glancolt ház, - habár inkább egy középosztálybeli német család otthonára emlékeztet – Maui szigetén áll, amelynek kaotikus lazaságával egyáltalán nincsen összhangban a Pritchard-testvérek rendezett laka. A rettegett testvérpáros, akikről azt állították, hogy egyszer talán megverik Dunkerbecket… Mattet és Kevint ritkán látni bulikon, a vízparton viszont annál állhatatosabban edzenek és állnak rajthoz. A „The Team” (amelyre később visszatérünk) „gyöngyszemeit” azonban nem lehet valamiféle unszimpatikus mogorvasággal vádolni; még a legidegtépőbb versenyek alkalmával is jut erejük „egy hellóra”.

A testvérek szülőhazája a napfényes Kalifornia, egészen pontosan Orange County. Szüleik alig voltak húsz évesek, amikor a világra jött Matt, majd három év múlva Kevin. „Tulajdonképpen sivatagi egerek vagyunk. Apánk gyakran vett részt motorversenyeken, ahova magával vitt minket. Persze jártunk focizni, meg volt BMX-ünk is, de a hétvége mindenképpen a motorozásé volt.”

Szintén Pritchard papa Mistral One Designján tette meg az első próbálkozásokat a tizenegy éves Matt és a kilenc esztendős Kevin, a Palm Springs közelében elterülő esővízgyűjtő tavon. A száz méter széles és háromszáz méter hosszú vízfelületen sokszor harminc csomós szél süvített és ettől a pillanattól nem volt az a sivatagi motorverseny, ami „lecsábította” volna őket a deszkáról.

Az apa mindezt helyeselte, ugyanakkor megkövetelte, hogy gyerekei az iskolában is helytálljanak és tiszteljék mások munkáját. Mindezt alátámasztandó, az építészhivatást választó legidősebb Pritchard „trógermunkára” fogta fiait nyaranta, hogy elrettentő példát mutasson. Kevin a mai napig emlékezik, hogy mennyire utált az építkezéseken alapot ásni, és fagerendákat cipelni. Nem, építőmunkás nem akart lenni. Az iskolában ugyan nem volt túl jó, gazdaságtanból viszont ötöse volt. „Ha a profi windszörf-karrier nem jött volna össze, most biztosan gazdasági tanácsadó lennék vagy valami ilyesmi” – mondja Kevin Pritchard. „Utálom, amikor cégek értelmetlenül szórják a pénzüket. Ez a szörfcégekre is vonatkozik. Idejönnek Mauira egy egyszerű fotózásra, hihetetlenül nagy lábon élnek és elvernek százezer dollárt. Ember, az egy fiatal profi szörfös egy éves fizetése lehetne!”

Matt már az érettségi idején is részt vett helyi regattákon és oda-vissza billegett annak a bizonyos mérlegnek a nyelve, hogy a profi-szörfcirkuszt válassza, vagy – többi társához hasonlóan – ő is egyetemre járjon inkább? Már be is iratkozott és elindult a villamosmérnöki pályán, amikor ajánlatot kapott a Gaastra és F2 cégektől. Az iskolapad helyett Matt hirtelen egy Hawaii felé tartó repülőgépen találta magát és szorgalmi időszakát a vízben kezdhette meg. „Kezdetben még a lányok i s leelőztek a versenyek alkalmával. Jutta és Brit (Jutta Müller és Brit Dunkerbeck – CS. Z.) úgy hagytak le, mint valami béna kacsát. Mindez még frusztrálóbb volt, ha hozzátesszük, hogy csajok hat perccel utánam rajtoltak.” – neveti Matt.

A bátyust két évre rá követi, - üres zsebbel és szponzori szerződés nélkül - a kisöcs Kevin, akinek semmilyen dilemmája nem feszült sport és továbbtanulás között: „Tulajdonképpen elég buta vagyok, és nem szeretem a könyveket.” No comment…

A két testvér között egyébként különös dinamikát lehet felfedezni. Ha Kevin beszél, akkor is bátyjára tekint kérdően, hogy Matt egyet ért-e vele. Kölcsönösen fejezik be egymás mondatát és ugyan Matt többet szeret beszélni, Kevin szemei szótlanul beszédesek. Kettejük együttélése egy kényszerházasságra emlékeztet: Matt rendmániásan takarít, Kevin szenvedélyesen főz, ha Kevin konyhaművészetéből hátra marad némi zsír, Matt rögtön feltörli utána. Amikor Kevin egy késsel piszkálja a gyertya olvadó viaszát, Matt rászól: „Hagyd már!” És Kevin hagyja. Egész életük különösebben nagyobb párbeszédek nélkül zajlik.

Csakhogy ez nem volt mindig így. Matt ugyanis előbb „futott be”, mint szörfös, emiatt aztán óriási árnyékot vetett a fiatalabb testvérre. „Mindenhol csak azt hallottam: ’Matt, Matt, Matt’, én pedig az édes kis Kevin voltam” – panaszkodik. A helyzet azóta kiegyenlítődött, sőt megfordult! Akkor legalábbis biztosan, amikor Kevin második lett a ’98-as világkupa hullám-kategóriájában és világ felfigyelt a csodagyerekre, akinek megvolt a tudása ahhoz, hogy Björn Dunkerbecket elpáholja.

Apropó Björn. A garázsban olvasható idézet rá vonatkozik? „Nem!” – vágják rá egyszerre. „Björn hihetetlenül kemény ellenfél” – nyilatkozza rendkívül diplomatikusan a kisebbik Pritchard. „Mindenki azt hiszi, hogy azért edzünk-edzettünk, hogy őt megverhessük” – panaszkodik Matt. A szörfipar döntéshozói azonban másképpen vélekedtek és megfinanszírozták a „The Team” néven megalakuló formációt. A Gaastrával kötött szerződésben azt állt, hogy a Phil McGain által irányított frakció valamely tagja két éven belül világbajnoki címet kell, hogy szerezzen. Miután akkoriban mindhárom kategóriát (racing, hullám és összetett) Dunki birtokolta, vakság azt állítani, hogy nem a Dunkerbeck-éra megdöntése volt a cél. A probléma más, olyan kérdéseket is felvet, mint a bolyozás (angolul teamsailing), ami elvileg tiltott a futamokon, ugyanakkor nehezen bizonyítható. (Hiába állítják, hogy a vízen nem dolgoznak össze, több „egyedül” induló versenyző is panaszkodott a bójáknál való helyezkedésre.) A másik etikailag kifogásolható momentuma a Teamnek, hogy mindig a legeredményesebb csapattag kapja a legjobb felszerelést. Így hogyan jutnak szóhoz a legalább olyan tehetséges tagok, mint Scott Fenton? (A legújabb hírek szerint egyébként Scott minden kommentár nélkül kivált a Teamből.)

A régi idők, amikor a windszörfözést még a pályaversenyek dominálták, mára elmúltak. Ennek ellenére a Pritchardok továbbra is indulnak race-versenyeken a freestyle-, és hullám összecsapások mellett. Vajon ez is a stratégia része, vagy tényleg kedvüket lelik benne? „Ez egy kihívás. Amikor nyolc versenytárs ’nyomorog’ a rajtvonalon, vagy ezerrel rongyolsz a lee-bójára a mezőnnyel, igazán izgalmas! A nézők számára persze ez talán nem ilyen vonzó” – magyarázza Matt. A pályaversenyek technikai dimenziója – szembeállítva a freestyle és a wave szabadosságával - egyfajta egyensúlyba kerül a testvérpárosnál. A freestyle-, és hullám versenyzők között szabadon áramlik az információ, kölcsönösen építik egymás tudását. A pályaversenyeken sokszor már a parton eldől a „meccs”, annak függvényében, hogy ki milyen finomra hangolta felszerelését. „A másik cuccára, ha nyíltan ránézel, rosszalló pillantásokat kapsz.” Kevin szerint ez nevetséges.

A nagy áttörés Kevinnek tulajdonképpen már ’98-ban sikerült, amikor „csak” 0.6 ponttal maradt le összetettben Dunkerbeck mögött. Aztán a hatalmas dán 1999-ben, még egyszer magához szólította mind az összetett, mind a racing-, és hullám kategóriák világbajnoki kupáit, de a millennium bajnoka már a magabiztosan nyerő Kevin Pritchard volt. Az újabb siker a FormulaWindsurfing megerősödésével érkezett, amikor Kevin 2001-ben – legyőzve a formula-specialista, lengyel Wojtek Brzozowskit – ebben a kategóriában is világbajnok lett. Mattnek csaknem tíz évet kellett várnia a sikerre, a vízválasztó a 2001-es „King of the Lake” volt a Garda tavon. Az idősebb Pritchard szinte teljesen leállt a pályaversenyekről és a hullámokra, különösképp a freestyle-re szakosodott. Mindez jó döntésnek bizonyult, hiszen a tavalyi évben Matt is világbajnok lett méghozzá úgy, hogy öccse a hullámok legjobbja lett és a világ formula-mezőnyét is maga mögé utasította. (2003-as év szenzációja, hogy Kevin – hét év együttműködés után – elhagyta a Bic Sport-ot és a Starboardhoz igazolt!)

Ami pedig a magánéletet illeti, Matt tartós kapcsolatban él, Kevin még szabad, bár a szingliség fenntartására egyre kevesebb esélye van. Kevint választotta ugyanis az amerikai Cosmopolitan magazin „Mr. Hawaii”-nak, egy másik újság, a „Women’s Own” pedig rövid történetet közölt róla. Azóta ömlenek a rajongói levelek, lengén öltözött lányok fényképei kíséretében. Habár Kevin szerint egy profi windszörfös életét csak megnehezíti egy nő, néha azért elgondolkodik egy barátnő eshetőségén. Dilemmáját következőképpen vázolja: „Esténként, windszörfözés után sárkányszörfözni járok. Ha lenne barátnőm, estéként kötelességemnek érezném, hogy a nap hátralevő részét vele töltsem. Így viszont fejfájás nélkül tudok sárkányszörfözni. Amikor azonban napnyugtakor odamegyek az autómhoz, mégiscsak elgondolkodom, hogy ilyenkor jó lenne egy barátnőt ölelni…”

Névjegy:

	Név: Matt Pritchard Született: 1973, július 29. Magasság: 176 cm Súly: 82 kg Rajtszám: US-10 Profi szörfkarrier kezdete: 1992 Szponzorok: AHD, Camaro, Fiberspar, Gaastra, Keanon, The Team Legjobb eredmény(ek): „King of the Lake” (2001) PWA freestyle-világbajnok (2002)
	Név: Kevin Pritchard Született: 1976, január 30. Magasság: 185 cm Súly: 90 kg Profi szörfkarrier kezdete: 1996 Szponzorok: Starboard, Fiberspar, Gaastra, Lava, The Team Legjobb eredmény(ek): PWA profi világbajnok (összetett) – 2000, 2002 Formula-világbajnok – 2001, 2002 (International Formula Class World Championship) PWA profi világbajnok (hullám-kategória) – 2002

Császár Zoltán - Aqua Magazin

Photos - PWA Carter / Williams