Karpathos diaries - 8. rész

Elkezdünk rohanni..

Hirtelen nincs elég ember, ennek tetejében még ketten le is sérültek (Jonasnak konkrétan véget is ért a szezon, már csak baywatch megy neki, van egy luk a lábfején, abban öltések meg fémkapcsok, meg még két mankó a hóna alatt).
De legalább most annyi vendég jön, mint még sose, szóval idő nincs semmire, nagyonnéha talán némi napközbeni szörfözésre, de inkább este megyünk, amíg le nem megy a nap, hiába, augusztus van.
Kezd mindenkin látszani, hogy fárad már egy kicsit, páran már sielős videókat nézegetnek, bőr se maradt már nagyon sehol, főleg, ha Marcin, a korallzátony fölött gyakorol a chicken bay-ben, nemcsak a hátáról szedve le a bőrt, de a legjobban összerakott 4.7 Hero-t is megnyúzva.

Néha megy már a kapkodás, abból hibázunk, aztán pedig jön az idegeskedés. Rájöttem, hogy akármennyire is rohanok, úgyis hatig dolgozunk, szóval nem muszáj mindenkinek olyan gyorsan beállítani a vitorlát. :)
A napi rutint a mentések dobják fel, ki lehet szakadni egy fél órára a vitorla- meg deszkacipelésből, szakadások matricázásból, meg a 6 rossz bumból egy közepesen szakadt összerakásából.
A legutolsó mentés aztán tényleg kiszakított egy órára a centerből.

Radko jött, hogy elúszott Chicken Bay-ben, egy cucc és az öböl másik oldalán lévő sziklákon kötött ki, menjünk már oda, a motorossal próbáljuk meg onnan leszedni, mert a chicken bay motoros kicsi hozzá. Sumec-cel elindultunk, aztán elsőre meg se találtuk, második körben vettük észre, a gond csak az volt, hogy marhára a sziklákon volt, a motorossal ott nem tudtunk megállni, (horgonyozni szívás, és bizonytalan is) szóval arrébb mentünk nagyjából 500 métert egy homokos strandra, oda kihúztuk a motorost, aztán elindultam gyalog a cucc felé, a sziklákon, mezítláb. Sumec maradt a motorosnál, hátha valami gáz lesz, elviszik a hullámok vagy jönnek az apokalipszis lovasai Kilgore alezredessel.

Odaértem a cucchoz, aztán kiderült, hogy a vitorla meg a deszka is túlélte azt, hogy a hullámok rárakták a sziklákra. Elkezdtem leriggelni, aztán szép csomagot csinálni a riggből, közben meg azon tököltem, hogy a nem könnyű 120 literes Shark-ot a nagyjából 2,5 m2-es felületével, hogyan cipelem el a motoroshoz. Mindez 6 Bft-os alapban, plusz a pöffök, meg a sziklákra csapódó víz :) Elég Rambonak éreztem magam.

Közben megjött Sumec is, talált a strandon a sok szemét között két jobbos papucsot, a deszkát elvitte, aztán mentem énis, utána az összecsomagolt riggel a kezemben.
Mindeközben a Chicken Bay frászt kapott, hogy mi vajon miért grasszálunk a sziklákon (tönkrement a motor, vagymi), aztán a kemény 8 lóerős kis csónakkal odajöttek, hogy segítenek :) Inkább elküldtük őket, mert ha nekiállnak segíteni, akkor nem marad motoros a mentéshez senki.
(A chicken bay-i motorosa nagyjából 5 lóerős, mint egy keményebb motoros fűnyíró, és ezzel megyünk 7-8 Bft-ban is, de akkor már elég érdekes.)
Visszakepesztettünk a deszkával és a riggel a motoroshoz, amit aztán be kellett tolni széllel meg a hullámokkal szemben a vízbe, farral előre, rögtön bejött vagy 150 liter víz, meg még az is, amit a visszaúton gyűjtöttünk, szóval kissé süllyedtünk, és egyszer még a motor is leállt. Nem tudtam hová ülni, mert a deszka a legnagyobb részt elfoglalta a csónakban, szóval kissé széjjelvertem magam. Örültem, amikor ki lehetett szállni.

TanGuy kitalálta, hogy megtanulja a shakát, amihez a shove-it vezet. Tomek lelkesen el is kezdte neki magyarázni, aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy kézenfogva ?táncolnak?. Később derült csak ki, hogy éppen az itt emeled a lábaddal, ott nyomod a kezeddel, emitt meg a csípőddel pucsítassz koreográfiát máshogy nem lehet bemutatni.

Az elrontott sw kono kísérletek meg néha egészen érdekes - egykezes burner-re hasonlító - eredményeket hoznak. Bár jobban fáj, mint amennyire látványos.