RS:X Európa bajnokság 2010 - Dido beszámolója

Az észak lengyelországi Sopot városa adott otthont az idei szörf Európa bajnokságnak július 2-10. között.

A gyakorlattal és a várakozásokkal ellentétben elképesztő hőség és szélcsendes időjárás fogadott minket a hosszú és fárasztó 2300km-es utazás után. Reméltünk, hogy azért a helyszínhez hűen a versenyre legalább kapunk némi friss szelet, de sajnos - mint már ebben az évben a Világkupa sorozaton oly sokszor – ez a nagyszelesnek ígérkező verseny is egy vad pumpálásba torkollott.

Bár a 6 napon át zajló viadal alatt azért az égiek megajándékoztak két fantasztikus siklatós nappal, azért a verseny nagy része elég fáradtságosra, vicsorgósra sikeredett. A rendezőség előtt pedig le a kalappal, hisz sokszor merték megpróbálni a lehetetlent; és végül, még ha nagyon gyenge szelekben is, de a kitűzött 11 futamot teljesítette az igencsak népesnek és nívósnak mondható mezőny.

Az eredményekről

Számszerűsítve (26.helyezés) volt már ennél eredményesebb Eb-m, de a pályán nyújtott teljesítményem talán még sosem volt ennyire tudatos és magabiztos. Sebességben, taktikai és technikai húzásokban is fel tudtam venni a versenyt a többszörös világ és olimpiai bajnokokkal.

Edzőm és én is örömmel tapasztaltunk, hogy a kemény munka gyümölcse lassan, de biztosan beérni látszik. A sok edzés eredményeképp egy új és igencsak ütőképes kártya került a kezemben, mégpedig az, hogy 13-18 csomós szélben kimagasló sebességem van az él menyőzben is.

Ezt, azt előrefelé lépkedést mi sem bizonyítja jobban, minthogy a világranglistás helyezésem is időközben felkúszott a 16-ra.
A verseny végeredményben nem hozott túl nagy meglepetést. Nőknél ismét a spanyol Marina Alabau, férfiaknál pedig az izraeli Shahar Zubari állhatott a dobogó legfelső fokára.

Remélem, hogy az elkövetkező weymouthi, Sail for Gold elnevezésű világkupa futamon és azt követő dániai világbajnokságon minden lépés a legjobban fog kijönni és megmutathatom országnak, világnak, hogy igen is van keresni valónk a világ szörfös élmezőnyében.

Képek: Vincenzo Baglione