Merj Nagyot utazni!

Egy 4 fős család Európa körúton két surf szettel, egy tengeri kajakkal és bringákkal

Eszter, Andris, Linda és Mózes már hónapok óta lakókocsival utazgat Európában. Nyáron észak felé vették az irányt, jártak Norvégiában, Dániában, Svédországban majd a görög szörfös mekkában, Prassonisin töltöttek több mint 2 hónapot. Az egy évesre tervezett utazásról, az előkészületekről, az élményekről kérdeztük őket.
 
Az emberek többsége még egy egyhetes utazást is jól átgondol, ti egy évre indultatok el. Mi kellett ahhoz, hogy egy romantikus gondolatból valóság, egy igazi road trip legyen?

K.E.: Kellett hozzá egy januári este, egy pohár bor, és persze egy nagymama, aki elvitte magához a gyerekeket. (A háttérban vinylen szólt a "The Big Thing" album a Duran Durantól)

Spontán jött az ötlet, hogy elutazzunk egy évre és hozzá a felismerés, hogy tulajdonképpen abban a helyzetben vagyunk, hogy ezt megvalósíthatjuk. Ahogy felmerült, mindkettőnkben komolyra fordult, nem tétovázott egyikünk sem. Kellett az ötlet és az impulzív lelkes reakció. Andris már abban az évben, nyáron indult volna. Én közelinek találtam az időpontot, ezért a következő év nyarán terveztünk belevágni az útba.



Előtte csináltatok már hasonló túrákat, volt már tapasztalat, megvolt már a lakókocsi?

K.E.: Teljesen nulláról kezdtük a szervezést, nem volt még meg a lakókocsi sem. 2020 januárjában fogant meg az ötlet, utána rövidesen elkezdtük a lakókocsi hirdetéseket nézegetni. Konkrét elképzelésünk volt, hogy milyen évjáratot, milyen típust szeretnénk, tudtuk, hogy fontos, hogy legyen külön gyerekszoba, ?amerikai konyhás nappali? ???? és szülői háló. Alaposan átbeszéltük, milyen belső térben tudjuk magunkat elképzelni. Végül egy év múlva találtuk meg az igazit.

F.A.: Ráálltam a német piac lakókocsi kínálatára. Hajnali 5-kor jött a hirdetési értesítés a tökéletes lakókocsiról. Ez a legvadabb Covid időszakban történt, komoly határlezárások idején mentünk ki érte. Nagyon problémásnak tűnt a helyzet, mindent csak online lehetett intézni, de végül sikerrel jártunk.
K.E.: Az útvonalat már első este megterveztük, de mikor meglett a lakókocsi, akkor kezdtük el gőzerővel szervezni. Akkor éreztük, hogy ez tényleg megvalósulhat. Amikor az utazás már nagyon közeledett, akkor jutott először eszembe, hogy mégsem kellene a szuper életünket, otthonunkat itt hagyni.

Egy ilyen ötletet sokan a munka, az iskola, az óvoda miatt is hamar elvetnének. Ti ezt a kérdést hogy oldottátok meg?

Úgy voltunk vele, hogy mikor, ha nem most. Mózes még épp a sulikezdés, Linda az ovikezdés előtti évben van. Én a PhD időszak végén tartok, még nem mentem vissza a kórházba, az aktuális feladatokat tudom távolról is csinálni. Andris napi 8 órában dolgozott, de az ő munkahelye is lehetővé tette az egy év fizetés nélküli szabadságot.



..És az anyagiakról még nem is beszéltünk. Ez nálatok mennyire volt akadály?

F.A.:Az, hogy ezt megtehessük, nem feltétlenül az anyagiakon múlik, sok emberrel találkoztunk, akik teljesen különböző anyagi körülmények között meg tudták valósítani: a biciklis hobótól kezdve a csúcs-felszereléssel utazókig.

Mi az amit még fontosnak tartotok, mi az ami nélkül ebbe nem érdemes belevágni, és mi az ami segíthet a megvalósításban?

F.A.: Kell hozzá alapos önismeret, szervezési készség, kalandvágy, és persze a képesség arra, hogy lemondjon az ember a stabil anyagi háttérről, vagy éppen munkahelyi pozícióról.

K.E.: Nekünk az is sokat segített, hogy lépésről lépésre haladtunk. Nem rögtön indultunk a hosszú útra, hanem tavaly nyár végén elmentünk két hétre Lefkadára, ahol kipróbáltuk, hogy milyen lakókocsival utazni, két hétig benne élni. Ezen túl tavaly télen kitelepítettük a lakókocsit Murauba, és nagyon sokat kijártunk, így azt is kipróbáltuk, hogy télen mennyire élhető.

F.A.: Azt is megbeszéltük, hogy ha bármelyikünk nem érzi jól magát, nem akarja tovább csinálni, akkor hazamegyünk, nem akarjuk a végsőkig húzni. Semmi kötelezettség nincs, hogy egy évig távol legyünk, a célpontok sem fixek. Ami viszont nagyon fontos, hogy azért tudunk kiegyensúlyozottak lenni, mert a dolgok 80-90%-a eddig úgy alakult, ahogy elképzeltük. Amiről azt hittem, hogy jót fog tenni, az jót tesz, amiről úgy gondoltam, hogy nehézség lesz, az nehézség. Mivel a másfél év alatt ezekre a helyzetekre tudatosan készültünk, így felkészülve jól tudunk reagálni.

És mi volt az a 10%, amire nem készültetek?

K.E.: például az árvízre Prasonisin ? ahol eddig soha nem tapasztaltam még esőt sem :) Három napon át figyeltük, hogyan alakul a vízállás, eléri-e a vízszint a küszöböt...

Hol jártatok eddig, és merre visz az utatok?

Eddig Svédországban, Norvégiában, Finnországban, Dániában, Ausztriában és Görögországban voltunk. Pár hete Olaszországban vagyunk, de rövidesen folytatjuk utunkat Murauba, ott fogjuk tölteni a telet. Tavasszal a cél Tarifa, ott is hosszabb időt tervezünk eltölteni.

Lofoten Beach Camp - Norvégia

Mennyire befolyásolta a túra célpontokat a sport, szörfözés, síelés?

K.E..: Abszolút, Skandináviában is megnéztük a szörfös helyszíneket: például Dániában és Norvégiában, az Északi sarkkörön túl is. Görögországban, Prasonisin a szörfözés miatt töltöttünk két és fél hónapot, télen pedig a síelés miatt leszünk három és fél hónapot Murauban, Andris még oktatni is fog. Emellett sokat biciklizünk, de a gyerekekkel olyan sportokhoz is nyúltunk, amit korábban nem gondoltunk volna, például evezünk.
F.A.: Az extremitás sok tekintetben átértékelődött, ilyen amikor a három és hatéves gyerekeinkkel fjordokban, tengereken kajakozunk. Tarifán is hosszabb időt tervezünk eltölteni tavasszal. Kb egy hét lesz, mire odaérünk, mert 4-500 km, amit egy nap alatt meg tudunk tenni. Olyan kempingbe megyünk, ami közel van a szörfspothoz, ez lesz a csillagtúra központja. Annyira jó volt fejlődni Görögországban, ahogy egyre jobban megy, egyre többet akarunk. Ráadásul a fiúnk is kedvet kapott a szörfözéshez.



És milyen volt a gyerekekkel Prassonisin, a homokban, szélben 2,5 hónapot eltölteni?

F.A.: Nekem Rodosz volt a fekete doboz, nem tudtam, bírni fogjuk-e a gyerekekkel, áram nélkül, teljes nomádságban.
K.E.: Prasonisin valóban bonyolultabbak voltak a hétköznapok, mert nem volt áram, a mosdó messze volt, és a gyakran erős szél miatt sem volt egyszerű a helyzet. De hamar belejöttünk! Mózes rövidesen már egyedül ment boltba, volt, hogy egy karton vizet is hazahozott rollerrel. Teljesen biztonságban éreztük a gyerekeket és ők is nagyon élvezték az ott töltött időt. Indulás előtt nem sokkal azt mondta Mózes, hogy ?Anya, ezentúl minden évben éljünk át egy évszakot Prasonisin?.
Amiért nagyon különleges volt ez a 2,5 hónap, az az, hogy itthon a szörfözésnél nagyon sok tényezőnek kell együtt állnia ahhoz, hogy mi ketten egyszerre tudjunk bemenni. Legyen nagymama, aki vigyáz a gyerekekre, fújjon a szél, mire leérünk a partra, összeszerelünk még mindig fújjon, legyen energiánk, ne aludni akarjunk inkább a délutáni szieszta időben. Emiatt az elmúlt években nem igazán tudtam fejlődni, de ez alatt a hosszabb idő alatt, mindenre jutott idő: fejlődni és élvezni a gyerekekkel az ottlétet.

A gyerekek hogy bírják az utat?

Mózes: Bírom az utat. Az elején néha volt honvágyam, de most már kezdek egyre jobban belejönni a kalandokba :) A legizgalmasabb a Stromboli volt. A vulkán látszott a part melletti kempingünkből.
K.E.: A gyerekek szempontjából fontos, hogy bár sok helyen voltunk, a lakókocsi állandóságot jelent nekik. Mindig a saját kis kuckójukban, ágyukban hajtják álomra a fejüket, gyakorlatilag velünk van az otthonunk.

Milyen lesz szerintetek ennyi élmény után visszatérni a hétköznapokba?

F.A.: Valamennyire biztos változni fog az életfelfogásunk, nem hiszem, hogy ugyanabba a miliőbe kerülök vissza. Eddig egy kényelmes, stabil munkám volt, mindemellett ez egy jó lehetőség volt kimozdulni a megszokások közül, megélni ezt az életre szóló kalandot. Ezt én nem nyaralásnak, hanem expedíciónak élem meg, ami után jó lesz hazatérni is.
K.E.: Vissza is vágyom abba az életünkbe, szeretem az otthonunkat, a környéket, a közösségeket, ahova a gyerekek járnak. De valószínűleg lesz hatása az életmódunkra -- ez lehet egy ?hosszabb távúmellékhatása? az utazásunknak?

A válaszok alapján jó döntés volt útra kelni. Láttok még esélyt arra, hogy egyszer újra nekivágtok egy hasonló útnak?
Igen, mindenképp. És a következő tervünkben vitorláshajó is szerepel? De erről egyelőre nem árulhatunk el többet :)

Aki szeretné részletesebben nyomon követni a további kalandokat, ezen az email címen léphet kapcsolatba a családdal:: ourcamperlifewithkids@gmail.com

Fotók a túráról >>