Mauritiusi álom

2006.11.24

Rudi on a big day

Rudi és Kefe

Rudi

Rudi - Bottom Turn

Rudi árbocmagasságú hullámmal

Jibe a parton

Kefe Volcanja

Big Day. Sőt, Big Days. De leginkább Big Weeks. Ez jut eszembe, ahogy visszagondolok Mauritiusra, vagy ha megfogok valamit a még mindig kérges tenyeremmel.

Nem kispályás a hely szörfös szempontból, leginkább (talán kizárólag?) Mauihoz lehet hasonlítani. Viszont jóval olcsóbb. Persze szerencsénk is volt, összesen 2 napot nem szörföztünk szélhiány miatt a 2, illetve 3 hétből.

Októberben még nincs közvetlen járat Budapestről (decembertől van közvetlen charter!), így átszállással repültünk Air Mauritius jegyekkel. A jó hír: simán feladtuk a szörföket (nekem 2 deszka, 3 vitorla...) pluszköltség nélkül, igaz "okosba" pakoltunk és "okosba" adtuk föl. Az okos pakolás: minden a boardbag-ekbe és nincs több feladandó cucc, az okos becsekkolás pedig körültekintően kiválasztani, majd megdicsérni a pultos lányt és mosolyogva rávenni, hogy eszébe se jusson lemérni a csomagokat. Visszafelé is simán feladtuk a szörföket ingyen.

Októberben a klíma fullos: csak papucsra, pólóra és boardshort-ra van szükség. A víz kb. 22-24 fokos, Rudi soha nem vett ruhát, én fázósabb vagyok, nekem jól jött a rövidruha. Hosszú ruhát csak a lúzerek hordtak, igaz ok cipővel és sapka- sál- kesztyűvel. A szpot gyakorlatilag egy Club-Mistral spot (http://www.club-mistral.com/en/destinations/home/9/genInfo), így könnyű megtalálni La Morne-ban, a sziget délnyugati csücskén. A víz elképesztő színekben játszik, sőt, ha akadálytalanul süt rá a nap, akkor a fényképekről ismert türkizzé válik. Hihetetlen élmény, akár csak bámulni is.

Persze "szeletelni" még jobb. Visszatérve a Big Day-re: Rudi élete hullámait kergette nap mint nap. Logo-high és Mast-high hullámok váltakoztak. A hatalmas malacok szépen sorban terelgetik egymást, 8-12 mp szünetekkel - időt hagyva a cucc összeszedésére ha már egyszer bemosott. Sokkal kevésbé agresszív, mint mondjuk Teneriffe (El Medano). A "wellness" programokat is meg lehet úszni karcolásokkal, leginkább csak az árboczsákokat szabja a korall. A malacokhoz eléggé mélyen be kell menni: ha elég élesen tudsz szélre menni, akkor kb. 1-1,5 km egyenes krajcolás után tiéd a paradicsom. A One-Eye nevű hullámtöréshez is mehetsz picit más irányban, azonban az kevésbé megbocsájtó, hamarabb kitehet full-welnessre. Egyébként steuer-boardos a hely: az uralkodó szél balról jön.

Hogy hogy lehet wellness programot venni 1 km-re a parttól?! Hát úgy, hogy nagyon alacsony a víz. A hullámtörés végén apálykor térdig ér. Ha oda kirakott, fájdalmas és nehéz visszakeveredni. Szóval nagyon oda kell figyelni az apály-dagályra, akár fél-egy méter is lehet a vízszint különbség. Ez főleg a partközeli freestyle (vagy freeride, ahogy tetszik) részre igaz, késő délután már nagyon észnél kell lenni. Nap közben átlagosan derékig ér a víz, ami elég a frísztájl gyakorláshoz. Igaz, a beteg Volcan kisérleteim így is szépen lassan megették a szkegem. A szerencsétlen napokon 1-2 cm-t, az ügyesebb napokon csak fél centit kellet levágni, lecsiszolni belole a nap végén. A szkegem teljesen elfogyott a végére, ki is kukáztam. Rudi is kitört egyet, Zsembi is meg-megütötte a korallokon. Szörf bolt nincs, szóval ha mész, mindenképp vigyél magaddal pót-szkeget!!! A vitorlák is kapták rendesen: mindhármunk megigazította az árboczsákját...

Viszont ennyi a kár, nem tört-szakadt semmi más. És amit kaptunk, az a Mekka! Nekem összejött a Volcan, amirol már három éve álmodoztam, minden szörf-DVD-t legalább ötszázszor kikockáztam, lestem a nagyokat, olvastam az instrukciókat. És bepróbáltam több százszor. Az elején nagyon fájt, késobb egyre kevésbé. Egyszer szétütöttem a homlokom Sóstón, majdnem varrni kellett. És végre Mauritiuson megéreztem azt a pici nüanszot, ami ahhoz kell, hogy landolásnál ne húzzam meg a bokámat, vagy ne essek hanyat, mint egy zsák. Sweet... Kauli S. mondja az egyik DVD-n egy Supercross gyozelme után. Én is ezt érzem: Sweeeeet...

Rudi kitalálta, hogy béreljünk csónakot vezetovel, hogy képeket csinálhassunk bent a hullámtörésnél. A feleségem, Leo szuperül ráérzett, kiváló munkát végzett, a fotók magukért beszélnek. Én magam is alig hiszem el, hogy Rudi, Zsembi és én vagyunk a fotókon. Én még nem láttam magyar rájderekrol "mast-high" fotókat - hihetetlen ott nyomni minimál-rizikón! Rudi mintha munkába menne: délelott bement a malacokat terelgetni, kb. 2-3 óra mulva kijött egy kólára meg egy kis kekszre, majd vissza, amíg az apály engedte. 5-6 órát szörfözött tisztán naponta. Elég hardcore...

Az apartmanok a környéken olcsók és hibátlanok - csak vess egy pillantást a http://www.tropicscope.com/ lapra, mindenképp megéri egy pickupot is kapni hozzá egy hétre - ingyen. :)) Keresd pl. Mr. Ropsen-t La Gaulette-ben (http://ropsen.com/) annál is inkább, mert nála tudsz internetezni reggelente. Pizzát a Pizzadelic-ben egyél Tamarinban, szivem szerint oda küldeném tanulni az olasz pizza-séfeket!!!

Nem kérdés, hogy jövore ugyanebben az idoben visszamegyünk. És remélem akkor sem kell majd gondolkodni, csak rakni az 5.2-t és stabilan siklani egész nap!

Kefe
30 525 2969

Támogatóink voltak:
Hi-Surf.com
RealCom.hu
SharePoint.hu