Manőverek: Ponch

A ponch nem mai manõver, mégis, látványossága miatt ma is az egyik legtöbbet látott trükk különbözõ versenyeken. Feltalálója, Kevin Ponichtera, a Hawaii-i lokál waverider úgy gondolta, hogy a goiter nevû, cseppet sem egyszerû wave ugrást átülteti sima vízre. Próbálkozásai sikerrel jártak, így beírta becenevét a szörf-történelemkönyvekbe. A ponch egy viszonylag kicsavart, de nem túl komplex ugrás, ezért akik elsõre nehéznek találják a manõvert a kitekert testhelyzet miatt, nagyon kellemesen fognak csalódni, mikor elkezdik gyakorolni, és jön a sikerélmény. A többi, sliding freestyle manõverhez (switch chachoo, stb.) képest egy relatíve könnyû manõverrõl beszélünk tehát, amit bárki megtanulhat, aki a trükkök, ugrások alapjait már elsajátította (volcan, esetleg flaka).

A manõvernek elõgyakorlatai nem nagyon vannak, mivel pont az elindítástól függ a próbálkozás sikere. Ezért aki eldönti, hogy õ márpedig ponchot fog gyakorolni, az készüljön fel rá, hogy be kell vállalni, sokszor lesz vizes, szorul be a papucsokba, és repül ki néha a lábtartókból, rá a deszkára. A kedvcsináló rávezetés után lássuk tehát a manõvert :)…

A megfelelõ felszerelés valahol 4.5-5.5 körüli vitorlaméretnél, és 90-110 literes freestyle-wave /freestyle deszkánál van. Ha túl nagy a vitorla, kicsi a szél, nehézkes a pörgés, és általában hullám sincs túl jó. Ha a vitorla túl kicsi, azaz nagyon sok a szél, illetve túl vagyunk vitorlázva, nehéz kontrollálni az erõket, nagyobbat lehet esni a tanulási fázisban, ami fáj. A túl nagy deszka nem elég fordulékony és kompakt, a túl kicsi pedig a landolást teszi nehézkessé simább, és chopos vízen, mivel elsüllyed. A vízfelület lehetõleg ne legyen teljesen sima, egy balatoni méretesebb hullámhát megteszi, de legjobb, ha egy szembõl jövõ kis hullámot tudunk elkapni hátszélben, ami viszonylag ritka. A hullám azért ne legyen nagyobb fél méternél, és annál jobb, minél meredekebb, hegyesebb.

1. Rákészülés

A ponch-hoz a teljes sebességû siklás elengedhetetlen. Ne csavarjon a vitorla, de legyen benne bõven erõ. A félszeles irányból ejtsük meg a szörföt háromnegyedszélbe, hogy extra sebességet nyerjünk. Mikor látjuk a kiszemelt hullámot magunk elõtt, a leeoldalon, kezdjünk el egy közepes ívû jibe-ot, mindkét papucsban. A vitorlából vegyük ki az erõt, és döntsük kissé az ív belseje felé, hogy legyen honnan kipörgetnünk a felugráskor. A deszkát terheljük viszonylag elöl, hogy megõrizzük a sebességet. (1. kép)
A hullámra érkezve már hátszélben kell lennünk, ezért próbáljuk úgy idõzíteni a ráfordulást és a kanyar ívét, hogy hátszélig jussunk el, mire megérkezünk a rámpára. Ha csak egy tompa raum-ig jutunk el, a víz felé ledobott vitorlában túl sok erõ lesz a túloldalról, és a landoláskor sem fog jó szögben állni a szélhez képest. Tehát hátszélben megérkezünk a hullámra, jöhet a felugrás. (2. kép)

2. Felugrás

Ahogy a deszka orra eléri a hullámot, megkezdjük a kiugrást. A testsúly kissé hátraesik, mint egy normál ugrásnál, és a hátsó lábat terheljük, hogy a deszka orra meredeken fölfelé mutasson. Emellett azonban ami a legfontosabb, hogy felugrás közben indul a vitorlamozgás. Ehhez az eddig kissé ív belseje felé döntött vitorlát a deszka fölött (magunk elõtt) elhúzva ferdén a volt luvoldalra és hátra dobjuk. A legkönnyebb, ha úgy képzeljük el a vitorlamozgást, mintha az árbocot ferdén magunk mögé akaránk belecsapni a vízbe. Mindenképp radikális, és gyors mozdulatról van szó, szinte belevágjuk félkörben a vitorlát a vízbe, miközben a hátraejtett testsúly miatt a deszka elrepül a hullámról. A felsõtest a vitorlával együtt kifordul, majd a lenyomott vitorla fölé kerül, a kezek kissé hajlítottak, hogy a vitorla kisebb sugarú félkörön gyorsabban mozoghasson eleinte. A tekintetünk nézzen ferdén hátra, szél felé, hogy vezesse a forgásirányt. (3-4. kép)

3. Airtime

A levegõben az eddig kissé hajlított kezeket nyújtsuk ki, különösen a bumkezet, hogy a felsõtestünk távolabb kerüljön a vitorlától, lehetõvé téve ezáltal a landoláskor a vitorla kiemelését. A lábak a „vitorla fölött átrepülõ” helyzetben kissé hajlítottak, hogy gyorsabb legyen a forgás, landolás elõtt azonban kinyújtjuk õket, hogy a leérkezéskor térdbõl tompíthassuk a becsapódás erejét. (5-6-7. kép).

4. Landolás

Ha elég gyors és dinamikus volt a vitorlamozgás indítása a felugráskor, valamint a levegõben is jókor voltunk jó helyen, a landolás közben a vitorla a vízszintes helyzetbõl kissé már visszafordul függõleges felé, a deszka pedig alánk kerül. Amíg nem elég gyors a pörgés, jellemzõen a vitorlára esünk, egy fekvõtámasz-szerû helyzetben. Próbáljuk gyorsan és jó helyre (le a víz felé!) dobni a vitorlát, és hátraejteni a testsúlyt a megfelelõ ugrásmagassághoz. A korrekt landoláshoz a becsapódáskor hajlítsuk térdeinket (bár ezt maguktól is megteszik, különösen nagyobb magasságokból), a vitorlát pedig húzzuk a ferdén hátsó, víz fölötti helyzetbõl elõre, a deszka orra felé, és fölfelé – különösen a árbockézzel (8-9. kép közti különbség!). Így a vitorla is visszaáll az ideális helyzetbe, és ha mi is a deszka fölött maradtunk, akkor már csak be kell fogni ismét a szelet a vitorlába, és tovaszörfözhetünk (8-9-10. kép). Örömünket palástoljuk, vérhideg profizmussal akár még bosszankodhatunk is a szörföstársak felé, hogy miért nem sikerült továbbsiklani :)).

A tanulási folyamat:

Eleinte valószínûleg nem fogunk tökéletes ponchokat ugrani, jellemzõen a vitorla ledobásig, fölé kerülésig jutunk el. Ekkor érdemes arra figyelni, hogy a hullámra hátszélben érkezzünk, ejtsük hátra a testsúlyt (a flakával ellentétben itt nem marad elöl!!!), és a vitorlát dobjuk le a vízre oldalra és hátra, félkörben, radikálisan. Nem csak a víz felé, bele a vízbe :)!
Ha már átkerülünk a túloldalra, és a deszka is a lábunkon marad (lépjünk a papucsokba mélyen, szorosan), csak a vitorla marad a vízen, már csak az ugrásmagasságon és a pörgés sebességén kell tuningolni, és meglesz a ponch.


Jó gyakorlást, sok sikert:

Andris

www.surf.hu