Éppen elkezdett esni a hó, amikor jött értünk a
transzfer. A barátnőmmel ketten indultunk útnak, cél a Ferihegyi
repülőtér. Check in a Londoni járatra, feladtuk az alig 40 kilós
„bálnát” benne a kitecuccunkkal. A londoni gyors esti átszállás és
az azt követő rövid 12 órás repülés után megérkeztünk utazásunk
első célállomására, Hong Kongba. A bálnát beadtuk a reptéri
csomagmegőrzőbe és irány Hong Kong belvárosa majd 2 nap múlva
Macau.
Összesen három nap szűk városnézés és kirándulás után repültünk
tovább Manilába, a Fülöp szigetek fővárosába. Manilában egy
éjszakát töltöttünk, sajnos ez alatt pont 3 robbantásos merénylet
és az ezt követő óriási felfordulás volt ezért csak igen rövid
időre hagytuk el a szállást.
Másnap hajnalban az előző nap merényleteitől egy picit megijedve
de épségben érkeztünk meg a Manila Domestic Airport-ra, ahova
eddig még nem tapasztalt biztonsági intézkedések mellett engedtek
csak be.
Utazásunk célállomása: Caticlan, légitársaságunk az AsianSpirit,
repülőgépünk egy utasszállítóvá átalakított Indonéz gyártású volt
katonai szállítógép a CN 235, érdekességként feltűnt a
pilótafülkébe utólag beszerelt kézi gps.
A kb 1 órás repülőút után másodszorra sikerült is viszonylag
zökkenőmentesen leszállni Caticlan félig füves kifutópályáján –
első körben ugyanis elfelejtette a pilóta kitenni a kerekeket.
Caticlánban várt minket Mátyás, aki a kiteline egyesületet
jelenleg egy Boracay-i kiteiskolában képviseli. Caticlanban egy
oldalkocsis motorkerékpárral átmentünk a reptérről a kikötőbe és
irány Boracay szigete… ahol már fújt a szél…. A kb 20 perces utat
Caticlan kikötőjéből egy kb 24 személyes bambuszból épített
trimaránon tettük meg.
Boracayon megérkezve kikötő hiányában a strandon állt meg a hajó
és a vízben gázolva szálltunk le, irány a szállás és a kitebeach.
Boracay egy viszonylag kis sziget, hossza kb. 9km legszéleseb
pontján pedig kb. 1km vastag. A kitebeach a sziget „a helyiek
által lakott” részén egy kb. 1,5 km hosszú öböl partján található.
A szél délies - partra fújó - és általában délelőtt az erősebb.
Lábunk még dagálykor is teljesen leért. Ideális hely tehát a
barátnőmnek aki megtanulni kiteozni.
Én nagy örömömre már az első nap kitudtam próbálni a vadonatúj
2005ös RRD ZHtype-ot, amit - köszönet érte a Zarándnak - még az
elindulásunk előtt két nappal hozott el Olaszországból az RRD-től.
Boracayon 12 napot töltöttünk, egy-két nap kivételével minden nap
kiteoztunk, én többek között megtanultam kiteloopot ugrani
backrollal és igen nagy örömömre a barátnőm is hamar megtanulta a
siklást és a kreuzolást, sőt a végére egy két ugrás is belefért :)
A szigeten a kiteozáson kívül sok más attrakció nincsen, de miért
is kell attrakció amikor teljesen elhagyatott tengerpartokon
fürödhetsz, búvárkodhatsz a türkizkék vízben – aki látta a Kék
Laguna c. filmet tudja mire gondolok; este egy koktél mellet várod
a naplementét, esetleg elmész egy masszázsra, egy kakasviadalra
vagy éppen frissen fogott óriás homárt eszel a tengerparton a
homokban.
Szóval így tengettük a napjaink Boracayon, amíg egyszer csak
eljött a hazautazás pillanata és hajnalban áthajóztunk Caticlánba.
Caticlan Manila Hong Kong London Budapest útvonalunkat
hazafelé hosszabb megszakítás nélkül „rövid” 36 óra alatt tettünk
meg.
Rengeteg élménnyel és egy picit fájó szívvel jöttünk haza…
Az utazással kapcsolatos fontosabb linkek:
www.asianspirit.com
www.boracayisland.com
További képeket találhattok a
www.vibrocomp.hu/Anyagok/boracay.zip alatt
Bite Pali
Nem vagy bejelentkezve, ezért hozzászólásod csak moderálás után fog megjelenni.
Sikeresen hozzáadtuk a terméket a kosaradhoz!
Hibás email vagy hibás jelszó!
Feldolgozás folyamatban...