Horányi-Névy András interjú

Young Gun @ Fonyód-Bélatelep

Bélatelep endover loop 2004

Dahab - eslider OH

Dahab chachoo

Prassonisi switch chachoo

Prassonisi 0 hand flaka

Prassonisi - 0 hand flaka

Prassonisi - eslider OH

Prassonisi - 360 OH

Prassonisi - spock OH

Prassonisi - ponch

Luppa tó - spock OH hóesésben

Dahab - shaka

Dahab - 0 hand flaka

A trükkszörfözés éveken át mostoha ága volt a hazai szörfbajnokságnak. Eleinte csak nagyon kevés, a freestyle terén is elegendõ tudással rendelkezõ szörfös érdeklõdött a versenyzés után, késõbb pedig inkább a rossz hazai szélviszonyok, illetve a trükköket is jól ismerõ bírák hiánya jelentett problémát.

Mára azonban elértük, hogy az erõs szeles napokhoz igazodó Heavy Tools Windependent Days versenyeken a hazai freestyle krémje a nagyérdemû folyamatos és aktív figyelme mellett, több futamból álló versenysorozaton mérheti össze a már sok esetben nemzetközi szinten is vállalható tudását.Most már tényleg eljött az idõ, hogy a freestyle szörfösökkel is készüljenek interjúk. Elsõ alanyunk a hazai freestyle versenyek egyik legnagyobb esélyese, a háromszoros freestyle magyar bajnok Horányi-Névy András, ( aka Blind Rider), aki a tavalyi és az idei windependent sorozatot is magabiztosan nyerte.

Talán kezdjük is azzal, hogy mi ez a nagy gipsz a lábadon?

Sajnos egy hete megsérültem. A Lupa-tavon szörföztünk, elég extrém körülmények közt. Mikor jött egy újabb hóvihar, végre befújt a szél is, így ugrottam pár manõvert. A kritikus trükk egy ponch volt, leérkezéskor kicsúszott a cipõbõl a lábam és éles fájdalmat éreztem. Mint kiderült késõbb a kórházban, az Achilles ín leszakadt a sarokcsontról, így meg kellett operálni.

A szörfös interjúk szokásos kérdését nem hagyhatjuk ki: mióta szörfözöl, hogy kezdõdött a szörf pályafutásod?

Nagyon fiatalon kezdtem az érdeklõdést a sportág felé, már 4-5 éves korom körül a deszka hátsó papucsába kapaszkodva utaztam potyautasként a családi szörfön. 1991-ben álltam elõször deszkán, akkor 8 évesen, a Balatonon. Elsõ tanárom édesanyám volt, aki a nõi szörfösök közül az egyik elsõ volt Magyarországon. Egyik családi barátunktól kaptunk egy saját készítésû gyerekvitorlát (akkoriban gyári még nem nagyon volt), rászereltük egy Tornado deszkára, és ezzel elkezdõdött a történet. Nem sokkal késõbb megismerkedtem a Fonyód-bélatelepi szörfösökkel, Repárszky Laci bácsival, és a helyi szörfsuliban, a Balaton Surf Club-ban kezdetét vette az igazi fejlõdés. Rengeteget tanultam az ottani tapasztalt szörfösöktõl, akik profin fordultak, ugrottak, én is olyan akartam lenni, mint õk. Közben a helyi lelkes srácokkal, akik összeismerkedtünk a nagyok szárnyai alatt, igazi csapat alakult ki, nagyon sokáig utaztunk és szörföztünk együtt.

Mióta foglalkoztat a freestyle?

Ez is Bélatelepen kezdõdött. Mi akkoriban, 2000-2001 környékén még inkább a speed-slalom szörfözés felé kacsintgattunk. Meg is vásároltam elsõ Kucséber-szörfömet, egy speed hajót, valamint egy 7 camberes Neilpryde VX vitorlát. Ekkor történt váratlanul, hogy az egyik helyi ifjú titán, Ákos vett egy freestyle vitorlát, és megtanulta a duck-jibe-ot. Erre mindannyian vérszemet kaptunk, és bõszen gyakorolni kezdtük. Amikor ez sikerült, egyszerûen rákaptunk az elsõ sikeres manõver utáni eufória érzésére, és kerestük az újabb kihívásokat, trükköket, amiket megtanulhatunk. Jött a 360, a loop, a volcan, a willy skipper, és így tovább. Természetesen a race vitorlákat és szlalom deszkákat is lecseréltük.

Mikor és hogy kezdtél el versenyezni?

2003-ban úgy határoztunk, hogy ideje magunkat próbára tenni a hazai versenyeken, így felültünk egy Viganjba tartó buszra a hõsök terén, és elindultunk a Magyar Bajnokságra. Akkor szörföztünk elõször tengeren, és bár túl sok szél nem volt a versenyen, rengeteg tapasztalatot és egy 3-ik helyet sikerült összegyûjtenem a megmérettetésen. Persze óriási csalódás volt a színvonal, amit hoztam, de ez jellemzõen ilyen az elsõ alkalommal. Az álmok és a grandiózus tervek helyett, amivel nekivágtunk az útnak, kaptunk egy kis valóságpofont az élettõl :). De ezt mindenkinek meg kell tanulnia, aki úgy gondolja, hogy már ügyesen szörfözik, és elindul egy versenyen.

Ahhoz hogy valaki olyan szinten tolja, mint te, rengeteget kell gyakorolni. Te hogy oldottad meg ezt a problémát a hazai szélviszonyok mellett?

Igyekeztem minél többet vízen lenni, amikor csak fújt a szél. Rengeteget vonatoztam Balatonra, esõben állva, szelet várva. Ismerõs hazai helyzet? :)  Ami persze még ennél is fontosabb, hogy igyekeztem külföldre menni és ott, ideálisabb körülmények közt gyakorolni. Ez a legfontosabb, ha valaki jól akar szörfözni, vagy rövid idõ alatt sokat akar tanulni.

Az utazás az egyetem alatt egész könnyen megoldható volt, 2004-ben és 2005-ben nyáron elmentünk Prassonisi-re néhány hétre, ahol megtaláltuk mi is a tökéletes freestyle helyszínt. Rengeteget gyakoroltunk, lassan sikerültek a spock-ok, flakák, és egyre lelkesebbek lettünk. Aztán 2006-ban eldöntöttem, hogy kipróbálom a szörfös álmot, kimentem tehát Rodosz északi részére, fél évre oktatni. Felejthetetlen élmény volt, pálmafák alatt dolgozni, a tengerparton, közben szörfözni, bulizni. Soha nem fogom elfelejteni ezt a fél év szabadságot.

Évente mennyit szörfözöl?

Az utóbbi 2 évben viszonylag sokat utaztam, fõleg Görögországba és Egyiptomba jártunk, de volt egy Tenerife túra is. Ha mindent összeadunk, idén, 2008-ban 4 hónapot voltam külföldön, ebbõl 3 hónap Egyiptom, és 1 hónap Rodosz. Nagyon sokat sikerült az idén is fejlõdni, és ha így folytatnám, a sérülés után is még sokáig tudnék szerintem jutni.

Tartható ez a szerencsés helyzet a továbbiakban is?

Elméletileg igen. Mindenki, aki szeret szörfözni, eldöntheti mennyire fontos neki ez a sport. Minden csak lemondás kérdése, valamit-valamiért alapon. Aki úgy érzi, a szörf a mindene (ahogy én éreztem a közelmúltig), az elmehet dolgozni külföldre egy szörfiskolába, kereshet kicsivel többet, vagy pont annyit, amibõl ott megél, és gyakorolhat, szörfözhet. Viszont amirõl lemond, az sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ahogy az ember öregszik, az egyetemi évek után már nem mindegy, hogy egy szörfdeszka és egy rakat trükk az, ami foglalkoztatja, vagy más. Rengeteg hezitálás után úgy döntöttem, hogy egy kicsit kénytelen vagyok háttérbe tenni a szörfözést, és a hosszú távú céljaimra koncentrálni. Találkoztam ugyanis 35-40 éves szörfoktatókkal, akik egy tapodtat sem léptek elõrébb 15 éve, csak szörftudásban és sztori mesélésben, és én kicsit máshogy képzelem el magam 10-15 év múlva. Sokáig úgy éreztem, hogy az ember az álmairól mondana le, ha feladná a szörfözést, mint megélhetést. Most úgy látom, hogy az álmokhoz egy másik út vezet, aminek az eleje kissé rögös és kevesebbet lehet szörfözni, de hosszú távon jobb helyekre visz :)…

Mik a tervek a jövõre nézve, a munka, sérülés ellenére reméljük folytatod a versenyzést?

A versenyzést szeretném folytatni, a windependent versenyeken mindenképp ott leszek. Legalább jövõre kevesebb eséllyel fordulhat elõ, hogy lemaradok egy fordulóról, mert szokás szerint külföldön vagyok :)…

Felmerült már benned, hogy nemzetközi versenyeken is kipróbáld magad?

Felmerült már, sõt meg is tettük párszor. Eleinte még a tudás hiányzott, hiszen mikor 2-3 éve elmentünk egy-egy EFPT (európabajnoki) futamra, hamar a kiesõk közt találtuk magunkat. Most már nagyobb eséllyel kerülnék be egy középmezõnybe, de az élboly még mindig fényévekkel elõttem jár, és ez így is marad. Nem lehet versenyezni velük, hiszen szeles helyen élnek, és/vagy minden szabadidejüket szörfözéssel, gyakorlással, versenyre utazással töltik. Sok esetben a szülõk nem csekély pénzébe kerülnek ezek a Young-Gun szörfösök, hiszen egy komplett EFPT túra költsége az összes futamra utazással, szállással, nevezési díjakkal együtt milliókban mérhetõ.

A speed vagy a slalom kategória sosem érdekelt? Vagy elõfordulhat, hogy egyszer téged is lehet majd látni szlalom versenyeken?

A kezdeti speed-láz után volt egy idõszak, hogy csak a freestyle szörfözés érdekelt. Aztán a 2006-os rodoszi fél év kisebb változást hozott. Egyrészt megtanultam normálisan jibeolni, hiszen minden nap kellett oktatnom, másrészt az oktatóknak rendezett versenyeken megtetszett a szlalom verseny érzése, a taktika, a test-test elleni küzdelem hangulata. Ezért ha kicsit lenyugodtam, és pár év múlva nem csak a legújabb switch manõver fog érdekelni, mindenképp beszerzek egy szlalom felszerelést, és ha idõm engedi, gyakorolni, talán versenyezni is szeretnék. Az alkatom mindenesetre ideálisabb szlalomra, mint freestyle-ra, az biztos.

Mi a helyzet a wave szörfözéssel?

A wave szörfözés számomra a legvégsõ célt jelenti, az „út végét”. Amikor nem a – rengeteg freestyle gyakorlásból ismerõs, kissé monoton - fel-alá siklás, kör végén próba, újra próba, újra próba megy, ezúttal a 623. számú manõvert gyakorolva, hajszolva a sikert. Hanem elkezd vonzani a hullám, a BRUTÁLIS adrenalin, mikor jön feléd, vagy mögötted egy 4-5 méteres szörny, mikor eldob a hullám és csak repülsz, emelkedsz, megcsavarod és rotál a late forward, elugrod a backloopot, és végtelennek tûnõ pillanatokig súlytalan vagy, mikor minden pillanat más, eltûnik a monotónia, és marad a kaland és te, a kihívás, a lehetõség, a waveride (ahol ugyebár egészen más fizika uralkodik, mint a sima vízen). Ott egy másik sport kezdõdik, belépsz a két dimenzióból a háromba, ami egészen más hozzáállást, tapasztalatot, alázatot, technikát, és fõleg idõt, rengeteg idõt igényel. De ott vannak újra az eufórikus pillanatok, megtalálod az elveszett, megfakult elsõ sikeres duck-jibe érzést, a torkodban dobog a szíved, mint egy kezdõnek, és nem egy beprogramozott robotként gyakorolod az újabb freestyle trükk kicsavart részleteit, hanem újra gyermek vagy, mint az elején. Kicsit újjászületsz. Új célokkal, új reményekkel, új kihívásokkal, és egészen vadonatúj játszótérrel, ami szerintem több, izgalmasabb, és brutálisabb, mint a flat vagy a chop. Ott kezdõdik nekem (a dolgok jelen állása szerint) az igazi hardcore Szörfözés.

A hazai windependent versenyeken eddig, mikor rendesen részt tudtál venni a versenyeken, mindig megszerezted az elsõ helyet. A Magyar Bajnokság dobogóján viszont nem láthattunk. Mi ennek az oka?

Sajnos kihagyni kényszerültem idén a második fordulót, mert Rodoszon tartottam szörftábort. Így csak az elsõ és a harmadik versenyen tudtam részt venni. A WPD kiírás szerint a 3 fordulóból csak a 2 legjobb eredmény számított, így a Windependent végeredmény reálisan tükrözi az idei teljesítményem. A Magyar Bajnoksággal sajnos más a helyzet, mivel a harmadik forduló már nem számított bele a végeredménybe (a kiírás szerint sajnos csak szeptember végéig lehetett versenyt rendezni). Így a két magyar bajnoki fordulóból csak az egyiken tudtam részt venni, ezért úgy döntöttem, nem indulok a Magyar Bajnokságban, hiszen olyan versenyzõk kerülnének elém, akik nem a tudásuk alapján, hanem a versenyeken való ottlétük miatt elõznek meg.

Úgy érzem, mindenkinek jobb lenne, ha 2009-es bajnoki kiírás szerint jövõre egy hosszabb õszi periódus állna rendelkezésünkre az utolsó fordulókra, így a mindenki szempontjából kedvezõbb 3 fordulós verzió számítana magyar bajnoki végeredménynek. Így ugyanis a legrosszabb eredmény kiesik, ami sokaknak hasznos, akik kihagyni kényszerülnek egy fordulót különbözõ okok miatt.

Mik azok a legújabb manõverek, amiket sikerült idén megtanulnod?

Huh, ez jó kis kérdés :)… Amit idén tanultam meg, az az ügyetlenebb oldal grubby, az egykezes eslider, a shaka viszonylag stabilan, a dupla switch manõverek, mint a puneta 900, switch chachoo 900, gozzada 900 (bár ezek még lehetnének stabilabbak is), a no hand flaka és kombinációi (no hand cana brava, no hand double flaka), illetve a ponch.
Ami egész szépen alakul, de még nem sikerült, az a spock 900 és a burner. Sajnos az idei Prassonisi túra utolsó 2 hetében alig volt szél, ezért megrekedtem mindkettõvel. Na de majd jövõre ;).
Melyik volt az a manõver, aminek a legjobban örültél, mikor elõször sikerült?
Természetesen a ponch. Hihetetlenül jó érzés ;)… De azért az elsõ no hand flakánál sem bosszankodtam.

Prassonisi - 0 hand flaka

Mi a véleményed a magyar mezõnyrõl?

Nagyon pozitív, sok lelkes és ügyes új arc jön el a versenyekre, és a régebbi freestyleosok is egyre jobbak. Vannak, akik az egész téli szezont külföldön töltik, csak hogy gyakorolhassanak, ez már önmagában sokat mond el a lelkesedésrõl. A legnagyobb tisztelet viszont azoké, akik itthon, hóban, fagyban, pöffös szélben, munkahelyrõl elszabadulva feszegetik a tudásuk határait, és fejlõdnek évrõl évre látványosan nagyot. Örülök, hogy egy ilyen közösség tagja lehetek.

Kapcsolódó cikkek:

• Dahab videó 2008 - Twisted

• Egy hónap Prassonisin – A Videó!

• Heavy Tools Windependent 08 - végeredmény

Szponzorok:

Fotók: Szûcs Ildikó (Régi kép, 13.), Molnár László (endover loop), Bogár Tamás (3., 4. dahabi kép), Dobozy Dániel (5. kép Prassonisi), György Ádám (6. - 10. Prassonisi), Halwax Dóra (Prassonisi Ponch), Kovásznay Nóra (Luppa tó), Kocsis Adrienn (0 hand flaka szekvencia)