Hoo’kipa a szörfösök mekkája

Hoo’kipa a szörfösök, a windszörfösök Mekkája, a kite-osoké is, de mivel a beach kicsi, így ők nehezen indulnának és ezért áltában nincsenek is.. Pontosítok, a beach nem kicsi, csak ahol vízre lehet szállni, illetve partra érkezni nem több 10 egész méternél, amit egyik oldalról korrallok zárnak le, míg a másik oldalról sima sziklák, melyeken a felkapaszkodás még vészhelyzetben is lehetetlen.

Mível Amerikában vagyunk, Hawaii-on természetesen vannak szabályok, hogy a különböző sportok békében megférjenek a "parkban", mert hivatalosan Hoo’kipa Beach Park a hely neve.

Első szabály, hogy a park sorompóját reggel hatkor nyitják és este tízkor zárják, ott kempingezés nincs!

Napközben is vannak szabályok:

1., Délelött 11 óra előtt nincs windszörfözés, addig a hullámlovasoké az egész terep, mondjuk a szél sem szokott korábban kelni.

2., Amennyiben a nap folyamán a Middles-ön legalább 5 db hullámlovas van, akkor ott nem szabad windszörfözni.

3., Amennyiben a nap folyamán a Point-on legalább 10 db hullámlovas van, akkor ott sem szabad windszörfözni.

Ezek amolyan Gentleman Agreementek, amelyet a szörfösök és a windszörfösök képviselői hoztak, és amit illik betartani. Fontos még további alapvető szabályokat ismerni, hogy kié is a hullám, mert azért elég sokan vannak itt, sokszor kell megosztani a hullámot másokkal, illetve jönnek szembe is néha.

Ha ezeket tudjuk és ha már kellően izgatottak vagyunk, hogy milyen a király, Robby Naish homespotján szörfözni, azért tisztázzunk pár dolgot. Egy Hoo’kipa small day is könnyen egy komolyabb mosatással vagy a sziklán végződhet, egy big dayről ne is beszéljünk, a small-big jelzők a hullám méretre vonatkoznak!
 

A helyre különösen igaz, mint a komolyabb wave helyekre, hogy érdemes leülni és nézni ki merre megy, hogy törnek a hullámok, és ebből leszűrni, hogy hogyan is vannak az áramlások, illetve kérdezni a helyi figuráktól.  Erre tökéletesen alkalmas a füves placc a szikla tetején, vagy a pad a Lifeguard ház melett.

Nem csak az áramlásokat és a hullámokat csodálhatjuk, hanem egy nap akár 3-5 volt wave világbajnokot és pár nagyon nagyon jó helyi szörföst is, akik a legkülönfélébb trükköket rántják elő a tarsolyukból. Hatalmas off the lipeket, takákat, gru screw-kat vagy csak tökéletes bottom és top turnöket láthatunk, de még azt is érdekes megfigyelni, hogy hogyan jutnak át a 3-6 méteres fehér habon siklás nélkül, illetve kényelmesen végignézhetjük a hatalmas mosatásokat, uszásokat, amik azért jól jelzik, hogy észnél kell lenni a Hoo’kipa hollámok között!

Igen, Hoo’kipán a törésben befelé sokszor nem siklanak az emberek, mert nem fúj a szél, illetve alulvitorlázottak a waveriding érdekében, különösen igaz ez a bemenő homokos szakasz előtti vízterületre. Ha sikerül átvergődnünk a shorebraken, elsőre nagyon nagyon nagyon szarul néz ki a helyzet..Kb 5-10 m megtétele után, ha egyenesen megyünk befelé, csökken a szél ereje, ráadásul egy olyan zónába érünk, ahol ha beesünk se ki, se be nem visz az áramlás; a hullámok meg csak jönnek, vagyis egy jó tanács: itt nem érdemes beesni.

Azzal megvolnánk, hogy mit ne tegyünk, lássuk mi a rendes menet! A helyes bejutás Hoo’kipán úgy néz ki, hogy felkapjuk a deszkát, lesétálunk a hullámokig, nyugodtan kivárhatjuk egy nagyobb set végét, akár 2 percet is állhatunk ott, majd futás be hullám hátára, cucc rádob és ugrás, menés.

Szigorúan nem szerelgetjük, tisztítjük a cuccot, futás és eltűnés a halálzónából! Ha ezt sikeresen vettük, akkor leejtünk a szikla spicc felé, akár 1 m-re is megközelíthetjük, ott ugyanis az áramlás kifelé visz és csak a spicc közepétől kezdve dob rá a hullám a kövekre! A spicc után még egy kicsit megyünk, és ott lesz egy ajtó a hullámokban, ahol viszonylagosan könnyen át lehet rajtuk jutni – a Lanes és Hoo’kipa találkozásánál – ezek után érdemes jól felkrajcolni, mert a waveridinggal jó sok magasságot lehet veszíteni.

Ezek után jöhet a fun szakasz, a forduló után vagy akár előtte kinézünk egy szimaptikus hullámot. Fontos, hogy előszőr igykezzünk nem a legnagyobb szettbe beleválasztani, illetve érdemes a legnagyobb szett után menni, ami megkönnyítíti az ismételt bejutásunkat. Ha megvan a szimpatikus hullámunk, akkor kezdőthet a lovaglás, alapvetően 3 helyen tudunk off the lip-es kiszállás nélkül távozni belőle, ezek a uppers és middle találkozása, illetve middle és a point találkozása, majd a point vége. Erősen ajánlatos a végeknél kiszállni, mert akkor a következő hullám nem egy szembejővő 4 m-es függőleges fal lesz hanem csak egy 60 fokos lejtő. Ezeknél a találkozásoknál, illetve a pointnél lehet igen jó off the lipeket ugrani vagy csak a smackkelni (top turn), vagy annak a közelébe jutni. Vagánykodni a Pointen érdemes, itt jár a legkisebb mosatással a sikertelen mutatvány, habár itt a legjobb az esélye annak is, hogy a sziklán kötünk ki, de szikla előtt a szél-felőli oldalon ugye kifelé áramlás van, vagyis hozzáérhetünk a sziklához és még úgy is megúszhatjuk!

Ha esetleg pihenni akarunk a vízben vagy vízben állítani akkor azt a szikla és bejáró közt tehetjük meg, ahol van egy neutrális pont, se hullám, se áramlás, de mindösszesen egy szörf cucnyi terület.

Ha halálra fárdtunk, akkor kijövetel egyszerű: egy nagyobb szet utolsó hullámját elkapjuk, lentről vagy fentről támadjuk meg a partot és a homokig tolatjuk magunkat. Gyors leugrás és menekülés a halál-zónából bármi áron is! Ha szemből probáljuk megközelíteni a partot könnyen a hátunkra vagy fejünkre törhet egy hullám, vagy csak a fehérhab kimossa alalólunk a deszkát. Ha elszúrtuk a kinézett hullámot vagy az valamiért ellapul, akkor már amúgyis fáradtan újabb  komolyabb mosatásban lehet részünk.

Általában csak jó szörfösöknek tudom ajánlani a helyet, akiknek van már szembejövő hullám ismerete, de megéri kipróbálni! Kicsit félelmetes az első hullámot meglovagolni és a szikla előtt elhúzni, de az érzés megfizethetetlen, és ha úgy éerezzük, hogy a helyhez még kevesek vagyunk akkor még mindig nézhetjük a profikat illetve a bátrakat, mert a „szörfőzés után szörfőzést nézni a második legjobb dolog a világon“!
 

Füli

Képek: Hi-Surf.com