Hogy készül a szörfdeszka?

"Haladó" deszka - carbon sandwich

Fanatic skate - Carbon sandwich

Repülõ "haladó" deszka

Fanatic Skate

Amikor kézbe vesszük frissen vásárolt, vagy már sok-sok vihart megjárt szörfdeszkánkat, sokszor nem is sejtjük, mi rejtõzik a felszín alatt. Vajon mitõl könnyû vagy nehéz, mitõl erõs, rugalmas, vagy éppen merev egy szörfdeszka? Miért kerül ilyen sokba? No és elsõsorban, hol és hogyan készítik? Ezeknek a kérdéseknek járunk cikkünkben utána, és még sok egyéb érdekesség is napvilágra kerül.

Deszkatípusok

A szörfdeszkákat két nagy csoportra osztjuk, ha az elkészítésükhöz felhasznált technológiát és anyagokat vesszük figyelembe. Ez nagy átlagban megegyezik a felhasználási területükkel is, hiszen egy külön eljárással készülnek a kezdõknek készülõ rugalmas, kevésbé sérülékeny, ám nehezebb szörfdeszkák, és egy egészen más módszerrel a haladóknak és profiknak készülõ darabok, melyek merevebbek, könnyebbek, azonban jóval sérülékenyebbek is. Az elõbbi technológiát termoplasztikusnak hívjuk, ahol a névbõl is látható, hogy itt hõre lágyuló mûanyagokat használnak fel a gyártás során. A haladó deszkák anyagát pedig duroplasztikusnak nevezzük.

A kezdõ deszkák gyártása

A termoplasztikus anyagok alatt elsõsorban a polietilént és a polipropilént, két hõre lágyuló mûanyagot értünk. Ezeknek az anyagoknak óriási elõnyük, hogy rugalmasabbak és kevésbé sérülékenyek, mint az egyéb technológiáknál felhasznált kompozit anyagok (ezeket késõbb részletezzük), így különösen alkalmasak kezdõknek készülõ deszkák gyártására, ahol nagy igénybevételnek vannak kitéve. Ezek az anyagok állják a sarat, hiába veri oda a kezdõ szörfös újra és újra az árbocot, a bumot, és különbözõ testrészeit a deszkához, az maximum behorpad, de nem törik be.

A termoplasztikus anyagok gyártása során a por állagú mûanyagot egy elõre elkészített deszka sablonba öntik, ahol az - forró levegõvel hevítve - folyékonnyá válik. Ezután, a kétszeres mélyhúzás nevû gyártási technológia esetén egy újabb, pozitív sablon következik, amivel a két sablon közé szorult mûanyag vastagságát szabályozni tudják, és az anyag kihûlése után kész a héjszerkezet. Egy másik eljárás, az egyszeres mélyhúzás során a második sablon hiányzik, a forró mûanyag csak ráolvad a külsõ sablonra, így a héj vastagsága kevésbé pontosan befolyásolható. A héj elkészültével a kihûlés után a két fél-formát, melyek a deszka alja és teteje lesznek, összeillesztik, és utólag telefecskendezik poliuretánhabbal (hungarocell). A svert- és szkegszekrényt már a héj készítésekor beleépítik a sablonba, hogy ne utólag kelljen kivágni azt.

Érdekesség, hogy régebben a héj elkészítéséhez használt sablont a hevítés után pörgetni kezdték, különbözõ tengelyek mentén, hogy a folyékony mûanyag a centrifugális erõ hatására a szélére tapadjon.

A haladó szörfdeszkák

A modern szörfök szinte mind duroplasztikus anyagokból készülnek, érthetõ okokból. Ezek a deszkák könnyebbek, ridegebbek (azaz precízebben manõverezhetõk), ám sérülékenyebbek, mint termoplasztikus technológiával készült társaik. Profi versenyzõktõl a lelkes középhaladó-haladó szörfösökig mindenki ilyet használ.
A technológia gyökeresen eltér az fentebb vázolt termoplasztikus technológiától. Itt ugyanis elõször nem a deszka külsõ szerkezete készül el, hanem a deszka belsejét kitöltõ polisztirolhab. Ezt téglalap alakú tömbökbõl, gépek segítségével vágják ki, így ez a folyamat részben automatizált – csak a finom csiszolásokat végzik kézzel. Kivételt képeznek ez alól az egyedi gyártású, custom deszkák, melyeket már a munkafolyamat elejétõl csak emberi kéz alkot.

Az elkészült belsõ habra kerül rá ezután a külsõ réteg, mely megvédi a belsõ habot a környezeti hatásoktól, és egyben a deszka súlyát, karakterisztikáját is nagyban megszabja. Ez a réteg kompozit anyagokból készül, melyek alatt üvegszálas szövetet, epoxigyantát, kemény állagú habszivacs anyagot, ún. airex-et, illetve a drágább és könnyebb modellekben szénszálas anyagokat értünk.