El Yaque - ″Margitsziget″


2004.03.05
Klikk ide!!

El Yaque parszakasz

Klikk ide!!

El Yaque

2004. január 23. 01.45. Csörög a vekker. Nyugtalanul aludtam, de mégis a vekker ébreszt. Rövid készülődés, „reggeli” búcsúzás a feleségemtől, indulás.
Az autó dízelmotorja keményen kattog, a hőmérő -12°C-t mutat, a kocsi lassan melegszik és a motor egyre halkul. Az idő tiszta, a forgalom nulla, fél három körül felveszem László barátomat, irány Bécs Schwechat repülőtér. Továbbra is jó tempóban utazunk, öt óra körül a repülőtéren vagyunk. A takarítók befejezik a munkájukat, a büfék kinyitnak, lassan benépesül az indulási oldal.

Check in! Bemondjuk a célállomás Porlamar (Isla Margarita) Frankfurton keresztül. A gép 7óra 10-kor pontosan felszáll, másfél óra múlva Frankfurtban vagyunk. Következő start 11óra 20. A Boing 767-es járatgép tele van, a hely elég szűk, várható repülési idő 11 óra. Az idő lassan múlik, olvasunk tévézünk, zenét hallgatunk és végre a pilóta bejelenti, megkezdjük a süllyedést.

A közbeeső állomás Grenada. A képernyőn egyenes adásban lehet a leszállást követni. Először a vakító felhőket látjuk, majd minden elszürkül, aztán a felhők alatt hirtelen feltűnik a nagy kékség és a távolban egy zöldes-barnás folt.Egyre csak süllyedünk, míg végül kirajzolódik egy vékony csík, ez a leszálló pálya.A gép kerekei már majdnem a vizet érik mire végül a kifutó pálya fölé érünk és máris a betonon vagyunk. Az utasok egy része kiszáll, majd új utasok jönnek, egy óra múlva indulunk tovább és 3 óra után újra landolunk. Ez már Isla Margarita.

Ahogy a gépajtóba érünk, meleg tengeri szél csap meg bennünket, megyünk a repülőtér épülete felé és közben már élvezzük a majdnem trópusi klímát. Bemegyünk az épületbe és mintha hűtőházba kerültünk volna. Útlevél ellenőrzés, a miénket kicsit tovább nézi a határőr, de minden rendben van, (vízum nem kell) majd motozás. Nem értjük, de hát itt ez a módi. A csomagokat gyorsan megkapjuk, indulunk.

Az utazási iroda képviselője már ott van és arra biztat, hogy váltsunk pénzt, mert hát szükség lehet rá. Később megtudtuk, hogy az árfolyam itt 30%-al rosszabb, mint a szállodában. Visszafelé a Duty Free Shop árai is magasabbak, mint a normál üzleteké. A busz már ott van, beszállunk, negyed óra múlva már a szállodánál vagyunk.

Klikk ide!!

Kiteosok egymás között

Klikk ide!!

Jól sikerült manőver

Windsurf Prardise. A neve valami túlvilági kényelmet sugall, de mi kiegyezünk a három csillaggal is. Az első utunk a partra visz. Pálmafák, fehér homok, hullámzó tenger, kellemes meleg szél, egy kis parti „bár” egy caipirinha. Megérkeztünk.

Isla Margaritát egy kis jóindulattal a Kis-Antillákhoz lehet sorolni, valójában a dél amerikai kontinens talapzatán fekszik és Coche szigettel együtt Venezuelához tartozik. A sziget 45 km hosszú és 10 -15 km széles, keleti felén egy 1000 méter körüli hegy található, a legnagyobb város Porlamar.

Annak ellenére, hogy földrajzi fekvése és a tenger miatt klímája mérsékelt trópusi (északi szélesség 11° ), a növényzet mégsem ezt mutatja. A szárazságtűrő növények dominálnak, kaktuszok és cserjék. A növények közötti versengés fő ismérve a tüskék sűrűsége és mérete. Nem tanácsos A pontból B-be a legrövidebb utat választani.

Surfös körökben El Yaque a téli spotok közül a legjobbak között szerepel. Ez annyira igaz, hogy a település „ El Yaque” a surf sport szülöttje, hiszen 1990 előtt még nem is létezett. A név maga egy tüskés cserjének a neve, (lásd fotó a fekete madarakkal).

A település rövid történetét Dario Dalla Longa meséli el. Ő 1992 telén Svájcban úgy döntött, hogy megtanul spanyolul, no meg surfözni is szeret, tehát irány a Kanári szigetek. Közben hallott valamit, hogy Venezuela északi részén van egy sziget és ott is jó a szél. Ez számára egzotikusabbnak tűnt és március elején már meg is érkezett.
A repülőtéren a taxisnak fogalma sem volt hogy ő hova akar menni, de hosszas keresés után megtalálta a Windsurf Paradise Hotelt amit 1991-ben építettek és ami természetesen dugig volt. Nem maradt más hátra, mint „beköltözni” a szálloda melletti felvonulási épületbe.

Elmondása szerint hat héten keresztül minden nap 5 -7 –es szél fújt és neki annyira megtetszett a hely, hogy mindjárt vett egy telket és egy társával közösen szálodaépítésbe kezdtek. 1992 novemberében a 30 ágyas JUMP’N JIBE szálloda már a vendégeket fogadta és ez volt a második, amely itt elkészült . 1994 végére a 900 méter körüli partszakasz teljesen beépült, majd kiegészült pár étteremmel és üzlettel. Ez a 10-12 szálloda, a pár üzlet és az itt megnyitott éttermek viselik az El Yaque nevet. Dario közben jól megtanult spanyolul, így már vagy hat nyelven beszél, azóta itt él és nem hiányzik számára az európai rohanás.

Klikk ide!!

Surfidill

Klikk ide!!

Mangrove erdő

No de pár szót a surfözésről is….

Az El Yaque-i partszakasz tehát kb. 1000 méter széles, a part nagyon finom fehér homok, a pálmafák néhol a vízbe lógnak.. A part sekély, 150 – 200 méterig a víz 1 méter mély körüli, (az árapály mozgás kicsi) érezhető sodrás nincs. A keleti szél a parttal párhuzamosan, vagy kissé a part felé fúj, a part nyugati oldala egy nagy öbölben végződik, ezért a hely teljesen biztonságos.Szemben Délre a Coche sziget látható, úgy 6 km távolságra.

A 14 napos ottlétünk alatt 7 nap volt 4-es körüli, 5 nap pedig 5-ös szél. Ebben az időszakban inkább az 5-7-es szél a jellemző. A mostani „gyengélkedést” egyesek az El ninjo-val hozzák összefüggésbe. Ez abban is megnyilvánult, hogy gyakran esett az eső, ami erre az évszakra nem jellemző. Volt mikor reggel arra ébredtünk, hogy a tenger összemosódott a felhőkkel, szürkeség a köbön mint az itthoni borongós ősz, csak éppen 30°C meleg van és a zöld pálmafa ott bólogat az ablak előtt. Ez a szürkeség viszont hihetetlen gyorsasággal el tudott tűnni, a nap felszívta a felhőket és helyreállt a rend.

Normál viszonyok között a szél már reggel rendesen fújt, majd kicsit gyengült, déltől újra erősödött és 5-ig, 6-ig abba sem hagyta. A hullámok inkább délkeletről jöttek és ahol a víz mélyülni kezdett, ott pár száz méter szélességben nagyon összetörtek és rendezetlenné váltak. Ez azt jelentette, hogy kifele, ezekkel a hullámokkal szinte teljen szembe lehetett kijutni. Jó szélnél ez kemény munka volt és a tenger közben tesztelte, hogy a fogtömés rendben van e, van e az embernek veseköve, hord e kontaktlencsét, stb. De az is előfordult, hogy a trapézkötél a vágta közben kiakadt és csak hosszú másodpercek múlva sikerült visszaakasztani, mert hát másra jobban kellett figyelni. Ezen túljutva nyugodtabb lett a helyzet, a hullámok kínálták magukat kisebb-nagyobb ugrásokra, száguldásra, hullámokon való fordulókra stb.

Vissza fele lágyabbá vált a vágta, a hullámok lejtői kisseb szlalomozásra is csábítottak, de az összetört víz visszafelé is érezhető volt. Nagy kifújt hullámok itt nincsenek, de Dario szerint úgy 3 km-re délnyugatra „Punta Petra”-n időnként előfordulnak 2-3 méter körüliek.

A hely viszont kiválóan alkalmas a Freestyle megszállottjainak és talán nem véletlen, hogy a brazil Ricardo Campello, aki valójában venezuelai, is ezt a helyet kedveli. Amikor az erősebb szél fújt, párszor láttam, hogy száguld kifele, majd a következő pillanatban mintha egy mini forgószél kapná fel, amely őt a surfjével együtt a levegőben össze-vissza dobálja és forgatja, majd óvatosan visszateszi a vízre, mintha mise történt volna. Látszatra rá sem a gravitáció sem a fizika törvényei nem vonatkoznak.

Klikk ide!!

Kaktuszerdő

Aki ebben a műfajban a világ élvonalához kíván tartozni, annak a különféle nyakatekert manővereket mint: Switch Stance Segel-360 in Back = Cowboy, vagy Willy skipper, Lollypop, Volcan, Spock … stb játszi könnyedséggel kell tudni. Gyakran volt ott a helyi Alexis Zabala is, aki véleményem szerint hamarosan a jegyzett nevek közt fog szerepelni. De láttam 14 év körüli fiút is aki simán ugrotta a frontloopot és apró gyerekeket akik nagyon ügyesen surföznek. A többség természetesen átlag surfös akiknél a „waterjibe” és a „beachjibe” is a mutatványok közé tarozik.

Mivel a partszakasz rövid, a surfközpontok ilyen sűrűségével még sehol nem találkoztam, minden jegyzett márka megtalálható. A Kitesurf szerelmesei is megtalálják a számításukat. Az alacsony víz, a jó szél ideális a kezdőknek, de a profik is megtalálják itt amire vágynak. Nem volt ritka a bő 10 méter feletti repülés sem. A helyi „halászflotta” motorcsónakjai készenlétben állnak és azonnal kimentik a bajba jutottakat. El is neveztük őket „kitehalászoknak”.

Egy kirándulást természetesen érdemes tenni a szigeten. Az úthálózat elfogadható állapotú, de „felfagyott” kátyúkat itt is láttunk. A helyiségtáblák megvannak, de ezzel be is fejeződött minden. A közlekedést irányító táblák csak mutatóba láthatók, a közlekedés viszont igazi karibi. Az autók legtöbbje a 60-as 70-es évek amerikai autócsodái, (csoda hogy még mennek) amelyeken szinte már semmi sem működik. A sofőr kiteszi a bel kezét az ablakon és ezzel jelzi, hogy valami történni fog, mondjuk bekanyarodik jobbra, vagy leparkol, vagy éppen megáll egy kis csevegésre.

Porlamar városképe vegyes, vannak szép épületek, de látható a szegénység is. Inkább a kisebb települések mutatnak karibi hangulatot.

Amit nem szabad kihagyni, az a mangrove erdő. Motorcsónakkal egy óra alatt körbejárható és olyan növénylabirintusba lehet eljutni ahol valóban van bőven látnivaló. Az éttermek kínálata elsősorban halakban és a tenger gyümölcseiben bővelkedik, de természetesen kapható csirke, marha és sertéshús is. Minden étterem kiváló volt. Italokban az alkoholmentes italok mellet a helyi sör a különféle koktélok és csillei borok játsszák a fő szerepet, az árak kimondottan kedvezőek..

Egy pár alkalommal a surfclub rendezésében közös vacsorán vettünk részt, ami mindig vidám volt és előfordult, hogy 20-an ültünk az asztalnál 8 különböző országból. Elég nagy volt a nyelvi zűrzavar, de ez senkit sem zavart. Sőt! Az éjszakát egy vidám bárban vagy az egyetlen diszkóban lehetett folytatni. A helyi lakosok nagyon kedvesek, de a spanyolon kívül velük nehéz a kommunikáció.

Az idő gyorsan elrepült, február 6-án este gépre szálltunk és szombaton délután már Bécsben voltunk. Jól esett két hetet ellopni a télből.

Ferenczi Árpád


Cimkék

El Yaque    

Hozzászólások

Hozzászólok - +

Nem vagy bejelentkezve, ezért hozzászólásod csak moderálás után fog megjelenni.








76789
Írd ide az ellenörző számot:

Kiemelt ajánlataink

Komplett wingfoil

569 000 - 889 000 Ft

950 000 - 1 043 000 Ft

Komplett wingfoil
Pat Love bukósisak

16 990 Ft

27 000 Ft

Pat Love bukósisak
Mystic Star 5/3 backzip

69 000 Ft

113 000 Ft

Mystic Star 5/3 backzip
Starboard Futura 2023

699 000 - 729 000 Ft

1 059 600 Ft

Starboard Futura 2023
Starboard Carve 2023

465 000 - 679 000 Ft

787 600 - 995 600 Ft

Starboard Carve 2023
Duotone E_Pace 2022

189 000 - 245 000 Ft

299 000 - 398 000 Ft

Duotone E_Pace 2022
ION Amaze Core 5/4

75 000 Ft

126 000 Ft

ION Amaze Core 5/4
Ascan Jibe

16 900 Ft

Ascan Jibe
Duotone S_Pace

228 000 - 265 000 Ft

353 000 - 411 000 Ft

Duotone S_Pace
Pat love impact vest

32 000 Ft

52 000 Ft

Pat love impact vest
Starboard Carve 2023

465 000 - 679 000 Ft

787 600 - 995 600 Ft

Starboard Carve 2023
ION Icon deréktrapéz

69 000 Ft

142 000 Ft

ION Icon deréktrapéz