A deszkaszobrász - Sebastian Wenzel

A lépésről-lépésre elv nem lehet többé meghatározó a modern windsurfdeszkák tervezésénél… persze, persze, a legfinomabb áruk még mindig kézzel készülnek, ez nem vitás. Ám ha a dolgok mögé pillantunk, hamar kiderül, hogy az ezredmilliméterre is pontosan dolgozó gépeknek igen is van létjogosultsága, főleg, ha egy olyan harmonikus idomot kell megtervezni, mint amilyen egy szörfdeszka. Nincs ez egyébként máshogy a sportautó gyártásban sem… Olaszországban ügyes kezű Ferrari-fanatikusok csavarozzák össze az alkatrészeket, de egyébként minden apró dolgot gépek vágnak ki, szabnak le, hogy akár egymilliós copy számnál is azonos méretű és formájú darabokat kapjunk. Ez a jövő emberek, nem de? Dehogyisnem, és ennek az iránynak az úttörője Sebastian Wenzel, a Fanatic deszka cég tervezője, aki az utóbbi 3 évben csak és kizárólag robot-technikát alkalmaz a tökéletes formák kivágásához.

„Hümm hmm, ez így már nem jó, ez így már nem a 21-ik század technikája. Hümm hmm, nem fogok soha többé tervekkel a hónom alatt rohangálni a minta deck körül, mint pók a falon…” filozofálgat Sebastian Wenzel, miközben az utolsó hungarocell darabokat söpri le ruhájáról. „Miért van az, hogy lassan már a reggeli rántottát is számítógépek sütik ki, de mi, deszka-shaperek még mindig kézzel csiszoljuk ki az elgondolt formákat?!...” Egy kis tervező kabinban állunk Portugáliában, és Seb sztorijait hallgatjuk a szörfözésről. Mellettünk egy köpésre, Estoril-ban épp a legújabb Forma1-es autókat tesztelik. Egy kicsivel megint arrébb újabb tervező kabint látunk, melyben a windsurfdeszka gyártás jövője talált menedéket: egy CNC gép (Computer Numerical Control, lényegében gépi megmunkálás számítógépes tervek alapján) farigcsálja körbe a próbadarabot… Lassan-lassan végre fény derülhet rá, milyen is tökéletes szörfdeszka. A hungarocell darabokat hatalmas vákuumgép takarítja el a készülő műremekről. Sebastian az egész folyamatot dolgozó szobájából, egy laptop mögül ellenőrzi, és reggeli feketéje mellett szépen lassan kivárja, míg a legújabb generációs wave-deszka földi formát ölt. „Na, dobjunk be valami harapnivalót, a gépek úgysem kérnek enni, hadd dolgozzanak!”

Persze szép is lenne, ha ilyen könnyen menne minden, de Seb-nek azért még vannak némi fenntartásai a rendszerrel kapcsolatban, váratlan hibák még mindig felbukkanhatnak. A múlt héten is eltört az egyik motortartó bak, és ha Sebastian nem lett volna a közelben, hogy áramtalanítsa a gépet, valószínűleg hónapokig tartó kárrendezés lett volna a vége… Mindenesetre ma már legalább nagyjából működik a dolog, ami hat éve, egészen pontosan 1998-ban pattant ki a fejéből. Sebastian már sokkal-sokkal ezelőtt számítógépes tervezésen törte a fejét, az ötletgazda nem is igazán Ő volt. A 80-as évek elején aktívan működő Custom Workshop Hawaiian Arts (később az ON nevezetű cég) shapere, Peter Nell már az ősidőkben az elektronikát hívta segítségül deszkáinak kiszabásában, és egy három lépésben dolgozó szerkezetet alkotott meg. Seb annak idején Peter gárdájához tartozott, így jó rálátása volt a gép minden egyes titkára. Persze a programok és a számítógépes technika terén adódó homályok, vagy nevezzük inkább őket sötét lukaknak, nagyon megnehezítették a tökéletes kivitelezést. „Peter soha nem vett ki tökéletes shape-ket a gépéből. Mindig újra, és újra elő kellett vennie a mintát, hogy kézzel tökéletesítse a kivágott darabokat.” Nem sokkal ezután a masina rejtélyes körülmények között eltűnt, és azóta sem találtak rá. „Egész Portugáliát átkutattam érte, de sehol sem találtam meg… pedig mennyivel megkönnyítette volna a dolgom!”

Sebastian mindig is elégedett volt munkáival, de korrekt módon belátta, hogy azok köszönő viszonyban sincsenek a tökéletessel. „Minden egyes tervemet papírra vetettem, és jól dokumentáltam 1993-tól kezdve, mint ahogy az összes Cobra gyárban készült deszkának is meg van a hivatalos adatlapja, és nem utolsó sorban mind a 700 prototípusomnak az adatát ismerem, amit valaha kifaragtam. Azt is feljegyeztem, a deszkák melyik részén hányszor kell smirglivel átmennem, hogy jó legyen a forma. Precíz voltam, mondhatom ezt minden elfogultság nélkül, de lássuk be, a CNC technikával a legjobb shaper sem tud versenyre kelni. Ezek a gépek könnyedén teljesítik a század, vagy éppen ezred milliméteres hibahatárt, amihez nekem közöm sincs.” Persze nem önmagában a pontosság volt az, ami egy új technika kifejlesztésére sarkallta Sebastian-t. „Egyik legfőbb vágyam volt az, hogy egyik prototípusról a másikra csak egy változót módosítsak annak a veszélye nélkül, hogy egyszerre sok paraméter megváltozzon.”