90-es évek: Tiga és Thommen Magyarországon

Sokan nem tudják, de a 90-es években Magyarországon (Fúzfőn, majd Pécselyen) sorozatban készültek Thommen és Tiga deszkák. Kálmándy Ferenc képei, és Tóth László írása.

Molnár Ferenc Lengyelországban végezte el a Műszaki Egyetemet, diplomamunkáját a sportcélú kishajózásból írta, majd a balatonfüredi hajógyárban dolgozott és innen került az F2-höz, ahol mintegy tíz éven át a szörfdeszkák szerkezetének fejlesztésével foglalkozott. A 90-es évek elejére a szkeggyártás területén is iránymutató megoldást dolgozott ki a spin out csökkentésére, amit szabadalom is véd.

Molnár Ferenc 1952-ben született, Pécsett járt középiskolába, majd 1972-76 között a lengyelországi egyetemévek következtek. Itt ismerkedett meg a vitorlázással, a nyári gyakorlatait túlnyomórészt a szczecini és a gdanski hajógyárban töltötte, itt került kapcsolatba a szörfözéssel is. A kezdetekre így emlékszik: - A szörfsport akkoriban épp indulófélben volt, újságban láttuk először, hogy is néz ki egy igazi szörfdeszka. A szczecini hajógyár konstruktőrének biztatására kezdtünk el szörföt építeni. Egy vályúszerű építménybe öntöttünk poliuretán habot, amit kézzel tapogatva próbáltunk megformázni. Jól emlékszem az első laminátumra, ami soha nem kötött meg, több légy és rovar is beleragadt, úgyhogy megvolt az első "dizájnom" is. Ebből a szörfből végül is nem lett semmi, de akkor már tudtam, hogy egy új sport van születőben, amely rendkívül izgatta a fantáziámat. További próbálkozásunk eredményeképpen végre megszületett egy használható szörfdeszka, elkészült az általunk ragasztott üreges faárboc, a rétegelt baum is, megvarrták már a gdanski hajógyárban a vitorlánkat, és végre vízre tehettük a szörfünket, ami vagy 30 kiló lehetett. Az első sikerélményem az volt, amikor két stég között sikerült átverekednem magam a túlsó oldalra, ami abban az időben valódi sportteljesítménynek számított.

Lengyelország után Molnár Ferenc a balatonfüredi hajógyárban kezdett dolgozni, és egy külföldi hajókiállításon került kapcsolatba Peter Brockhausal, a Mistral cég alapítójával, akinek a jövőre nézve nagyszabású tervei voltak. Brockhaus abban az időben már a Mistraltól való különválásról gondolkodott, és hajóépítőket keresett a leendő új cége, az F2 számára. Brockhaus ajánlata kecsegtető volt, ugyanakkor az akkoriban alakult osztrák kisüzem számára is nagy lehetőségnek számított egy hajóépítő mérnök elméleti tudása, melynek révén megpróbálták ezt a sportot a divatos "dizájnerek" és mindenfajta "beachboy-ok" kezéből egy kicsit műszaki irányba befolyásolni.

A korszerű gyártástechnológia bevezetésének eredményeképpen az F2 csakhamar a világ - és Európa-kupa versenyeinek élmezőnybe került. Azonban a ?80-as évek közepén már jól látszott, hogy a kifejlesztett technológia elérte határait, tovább nem fejleszthető, a konstrukciós súlyok további 20%-kal történő csökkentésére új eljárásokra van szükség. Ennek érdekében Molnár Ferenc vezetésével titkos kísérletek indultak egy merőben új eljárás kifejlesztésére, melynek lényege, a formában készült karbon-szendvicstechnológia kidolgozása volt.

A 90-es évek elején azonban az F2 nem vezette be az új gyártási eljárást, ekkor Molnár Ferenc úgy döntött, hogy az anyacégtől elszakadva Magyarországon hozza létre azt a versenyszörfök gyártására specializálódott üzemet, mely az F2-es technológiájának csúcsát egy gyártásban összpontosítja. Ez volt a Carbon Compisite Balatonfűzfőn, a Nitrokémia területén. Itt készültek az első kisszériás szuperkönnyű (5-6 kilós) karbon-szendvics deszkák a világhírű shaper, Peter Thommen tervei alapján, aki kezdetben alapító tagja volt a fúzfői üzemnek. Természetesen az F2 nem nézte jó szemmel a magyarországi üzemet, csakhamar megtörtént a szakítás, Peter Thommen maradt az F2-nél, Molnár Ferenc pedig a Neil Pryde -Tiga csoporttal állapodott meg, és a továbbiakban számukra szállította a legendás Tiga X-series versenydeszkákat.

 A Carbon Composite 1996-ban a Tiga Bump&Jump sorozatával fejezte be a szörfök gyártását, egy évvel később az üzem Pécselyre költözött. Molnár Ferenc később még feltűnt a balatonfüredi vitorlástelepen egy különös formájú hibrid szerkezettel, mely szörf és vitorlás hajóként is működött (Ma-Jet), de a szörfiparban kialakult kedvezőtlen folyamatok arra kényszeríttették a céget, hogy profilt váltson és a szörfiparban kifejlesztett technológiát más területen, pl. a sport-autógyártásban kamatoztassa.

Tóth László