KI A POCSOLYA KIRÁLYA?
Az El Yaque-i túránkból még mindig maradt anyag, a rengeteg videófelvételt, amit a pocsolya (vagyis a "büdös" spot) mellett kamerázva gyűjtöttünk a sztárokról összevágtuk, és közzétesszük, íme. A válogatásban jól látszik ki a király (huz dö king), és kitől kell, kitől pedig nem kell félnie. Nézd meg te is, és vegyél részt te is a windsurfing.hu választásán, itt nem kell sorbaállni:
Nem vagy bejelentkezve, ezért hozzászólásod csak moderálás után fog megjelenni.
SZÖRFÖS KÉP-VÁLOGATÁS
Eddig ültünk rajtuk, de lassan itthon is megjön az ideális szörfös idő (amikor nem kell szörfcipő sem), és akkor már senki nem irigykedne. Ezért feltöltöttük a maradék szörfös képeket is, már csak a videók egy része várat magára. Gollito képeit az előző postban már ellőttük, itt a többi, magyar-külföldi vegyes.
Nem vagy bejelentkezve, ezért hozzászólásod csak moderálás után fog megjelenni.
GOLLITO VÁLOGATÁS + A KAKTUSZOK FÖLDJE
A bajnokok földjén a parton ülve sem unatkoztunk, a helyiek és a profi vendégek minden nap látványos show-val kedveskedtek a parton ülőknek. Sűrűn kattintgattuk a gépet és most közkinccsé tesszük a legjobb pillanatokat. Persze nem mindent egyszerre. Az első főszereplőnk, a hely legkiemelkedőbb freestylosa, az ötszörös világbajnok (2012, 2010, 2009, 2008, 2006) Gollito >>
.. És kiváló érzékkel Gollito is most postolta az El Yaque-n készült videóját! Mi végig ott rontottuk a levegőt. Szenzáció, VinczePeti 2:36-nál látható egy pillanatra!
GE v-10 - EL YAQUE 2014 from Gollito estredo on Vimeo.
Az alábbi képeken pedig felfedeztük az El Yaque közelében található "kaktuszdzsungelt".. (..-tem, 3 csinos hölgy táraságában, miközben a fiúk szörföztek..): Kaktuszos >>
Nem vagy bejelentkezve, ezért hozzászólásod csak moderálás után fog megjelenni.
Mikor a sziget-körüli túrán megálltunk La Ascunción főterén, és megtudtuk, hogy a tér kávézójában néhány nap múlva egy helyi zenekar koncertezik majd, azonnal eldöntöttük, hogy visszatérünk. Már napokkal korábban éreztünk valami furcsát a fejünkben, időnként csak úgy spontán elkezdett előre-hátra rángatózni, ráadásul számos esetben a félelmetes fejrángást az öklünk - a mutató és kisujj kiemelésével párosult- automatikus égbe tartása kísérte. Sokan a helyi ásványvízre gyanakodtak. Besti aztán elkezdett csak sört inni (neki elmúlt), RPeti és Toldi a fejrángás miatt elkezdtek bukósisakban szörfözni, de ez csak tüneti kezelés. Időközben aztán rájöttünk mi lehet az ok: boogie van a lábunkban! Ettől a perctől kezdve még jobban vártuk a koncertet. Én a nagy napra felvettem az Iron Maidenes pólómat, Besti az egyedi gyártású, David Gilmour öregedését bemutató felsőjével készült, a lányok jobb híján csak a szegecses karkötőkkel (melyet rendelésre készített nekik az El Yaque-i karkötőszabó) tudták alkalomhoz illővé varázsolni a szettet. Gondoltak még a bakancsra is, de Isla Margaritán sehol sem lehet Martenset venni, villanyszerelő bakiban pedig azért mégsem.. És különben is, Venezuelában a villanyszerelők vastag talpú gumipapucsban dolgoznak.
Egy kis részlet. Mindenképp nézd végig...
...mert aztán kiderült hogy nem is olyan koncert ez amire számítottunk.. Nagyon jól éreztük magunkat, igaz a tánc ezúttal el, a boogie pedig a lábban maradt, de végre egyszer nem a homokos tengerparton ettük a steak-et, hanem egy igazi spanyol stílusú, karibi kisváros főterén, ahol tőlünk néhány méterre egy helyi esküvőnek is a szemtanúi lehettünk.
Egy másik a szokásostól eltérő vacsora a szörfcenterben dolgozó lokál hölgy, Jade szervezésében törtent. A beígért ingyenes grillezés helyett igazi venezuelai vacsorát (pabellon) kaptunk, egy chilei származású idős, szörfös hölgy bárjában. A falakat mindenhol régebbi poszterek díszítették, igazi történelmi csemege volt, és jó volt látni az idős hölgyről készült szörfös fotókat is, melynek hiányában a néni nem tudta volna velünk elhitetni, hogy szörfözött már életében. Újabb lecke az illemtankönyv ne ítélj elsőre c. fejezetéből. Sajnos fényképezőgéppel nem készültünk, mobiltelefonnal lőttünk néhányat, igazán nem kiváló fényviszonyok között. Itt pózolunk néhányan a chilei hölggyel a fuerza 6 ételbár tulajdonosával, Gaby-val.
Nem vagy bejelentkezve, ezért hozzászólásod csak moderálás után fog megjelenni.
MI IS FELFEDEZTÜK HUGÓT
A filmen látható srácok közül a fő Show-man, Hugo de Sousa is El Yaque-ben volt, mikor mi is ott szörföztünk. Sokszor leszörfözött ő is a sima vizes placcra. Mi pedig inkább kijöttünk :) Ha Hugo Elindul a PWA-futamokon 2014-ben, borulni fog a sorrend! A helyszínen volt még rajta kívül több PWA versenyző is, de aszerint amit láttunk, csak helyiek közül Gollito van vele egy szinten. Loick Spicher és Jeremy Plüs is szerepelnek a videón..
Nem vagy bejelentkezve, ezért hozzászólásod csak moderálás után fog megjelenni.
RICARDO MAMÁJA ALÁÍRTA
Nagyon készültünk a napra. Besti egész nap fésűvel a zsebében mászkált, szörfözött, várt a pillanatra, hogy mikor megyünk már fel hozzá. Én beáldoztam a legalább három hetes, már szinte fésülhető egyéni "rekordhosszú" szakállamat, pedig már el is múlt a gyötrő húdekellenemár borotválkozni érzés, már megnyugodtam, hogy idén többet nem vágom meg magam. De azért egy randi Denise Campelloval, Ricardo anyukájával, mégiscsak egy alkalom, amire készülni kell.. Arról nem is beszélve, hogy egy aláírást szerettünk volna kérni tőle, amit azért ugye nem mindig adnak ingyen. Persze a kérés nem volt teljesen esélytelen, hisz' elméletben már lezsíroztuk a dolgot. Denise a venezuelai rezidens, a leggyorsabb magyar ex-futballista szlalomos szülinapján (egy nappal korábban) már megígérte nekünk, hogy nem lesz akadálya. Bár nem tudta mire vélni a dolgot. Aláírni? Mit? Miért? Persze nem gond...
Még jó hogy nem értette, soha senki nem kért tőle ehhez hasonlót. Mindenki csak a fiával törődik. Júúj itt a Ricardo, fotózkodjunk vele, gyere írd alá ezt a posztert, írj a mellemre, boááá... Fúj de kommersz. Mi ennél sokkal jobbat találtunk ki. Egy aláírás Ricardo Campello anyukájától (Denise Campello), szörfdeszkára.. Ilyen még soha senkinek nem volt. Szabadalmaztatni kéne!
Szóval felmértem a terepet. Fent ült a szokásos helyén, a kitűnő kilátással bíró éttermének közepén, és nyomogatta a gépet. Már reggel óta csak arra várt, hogy megjelenjen az a két jóképű magyar a deszkájával. Mozgósítottam a fotós hölgyet, szóltam Pistinek, hogy kicsit igazítson a haján, törölje le a deszkáját, eltettük az alaposan letesztelt alkoholos filcet és felmentünk az étterembe. Remegő lábbal beállítottunk Denisehez, akinek ettől a pillanattól kezdve szintén remegett a lába. Ilyet még nem csinált ő sem.
A viccet félretéve, egyrészt tényleg úgy érzem egyedi, értékes tuningot kapott a deszkánk, másrészt jó volt látni, ahogy Denise tényleg örül a felkérésnek. Készült fotó a gépünkkel, de biztos ami biztos, az Ő telefonjával is lőttünk pár közöset. Még aznap feltöltötte az arckönyvre. Bizonyíték a galériában:
PS: Pisti kölcsöndeszkával szörfözött. Szerintem alkohollal lejön majd! Reméljük ICs nem haragszik majd nagyon :)
Nem vagy bejelentkezve, ezért hozzászólásod csak moderálás után fog megjelenni.
Mikor a sziget-körüli túrán megálltunk La Ascunción főterén, és megtudtuk, hogy a tér kávézójában néhány nap múlva egy helyi zenekar koncertezik majd, azonnal eldöntöttük, hogy visszatérünk. Már napokkal korábban éreztünk valami furcsát a fejünkben, időnként csak úgy spontán elkezdett előre-hátra rángatózni, ráadásul számos esetben a félelmetes fejrángást az öklünk - a mutató és kisujj kiemelésével párosult- automatikus égbe tartása kísérte. Sokan a helyi ásványvízre gyanakodtak. Besti aztán elkezdett csak sört inni (neki elmúlt), RPeti és Toldi a fejrángás miatt elkezdtek bukósisakban szörfözni, de ez csak tüneti kezelés. Időközben aztán rájöttünk mi lehet az ok: boogie van a lábunkban! Ettől a perctől kezdve még jobban vártuk a koncertet. Én a nagy napra felvettem az Iron Maidenes pólómat, Besti az egyedi gyártású, David Gilmour öregedését bemutató felsőjével készült, a lányok jobb híján csak a szegecses karkötőkkel (melyet rendelésre készített nekik az El Yaque-i karkötőszabó) tudták alkalomhoz illővé varázsolni a szettet. Gondoltak még a bakancsra is, de Isla Margaritán sehol sem lehet Martenset venni, villanyszerelő bakiban pedig azért mégsem.. És különben is, Venezuelában a villanyszerelők vastag talpú gumipapucsban dolgoznak.
Egy kis részlet. Mindenképp nézd végig...
...mert aztán kiderült hogy nem is olyan koncert ez amire számítottunk.. Nagyon jól éreztük magunkat, igaz a tánc ezúttal el, a boogie pedig a lábban maradt, de végre egyszer nem a homokos tengerparton ettük a steak-et, hanem egy igazi spanyol stílusú, karibi kisváros főterén, ahol tőlünk néhány méterre egy helyi esküvőnek is a szemtanúi lehettünk.
Egy másik a szokásostól eltérő vacsora a szörfcenterben dolgozó lokál hölgy, Jade szervezésében törtent. A beígért ingyenes grillezés helyett igazi venezuelai vacsorát (pabellon) kaptunk, egy chilei származású idős, szörfös hölgy bárjában. A falakat mindenhol régebbi poszterek díszítették, igazi történelmi csemege volt, és jó volt látni az idős hölgyről készült szörfös fotókat is, melynek hiányában a néni nem tudta volna velünk elhitetni, hogy szörfözött már életében. Újabb lecke az illemtankönyv ne ítélj elsőre c. fejezetéből. Sajnos fényképezőgéppel nem készültünk, mobiltelefonnal lőttünk néhányat, igazán nem kiváló fényviszonyok között. Itt pózolunk néhányan a chilei hölggyel a fuerza 6 ételbár tulajdonosával, Gaby-val.
Nem vagy bejelentkezve, ezért hozzászólásod csak moderálás után fog megjelenni.
COCHE RELOADED - VÉGRE EGY KIS PIHENÉS!
Az időnk kétharmada eltelt már, mikor néhányan úgy döntöttünk, hogy véget vetünk a szürke hétköznapoknak, hétvégére elutazunk egy kicsit kikapcsolódni! Coche-ra esett a döntés, mert itt is fehér a homok, sima a víz, állítólag jól fúj a szél és nem volt kedvünk a cucc-pakolással túl sokat szenvedni. Akár át is szörfözhettünk volna:)
Az egy napos Coche túráknak köszönhetően már valamennyire ismertük a sziget nyugati felén található strandot, de eddig az összes korábbi túra mindig olyan sietős volt, a hajó délután négykor már vissza is vitt minket, a naplementében szörfözés sajnos kimaradt - eddig. Annyira giccses volt a naplementében szörfözni a kedves utastársakkal, repdestek a madarak, motoroztak hazafelé a halászhajók, hogy már kerülgetett a hányinger:)
A parton két bungalow-rendszerű hotel található. Megérkezésünkkör gyorsan felmértük a lehetőségeket, majd beköltöztünk a leguánosba. Óriási leguánok mindenfelé, a medencék mellett, a járdán, a koktélbár mellett, szerencsére a kis házakba már nem tudnak bemászni, maximum a zuhanyzóba, mely ugyan a ház részét képezi, de nincs teteje, ha szeretnéd tudsz a szomszédoddal is beszélgetni zuhanyzás közben.
A szél Cochén kicsit gyengébb, mint El Yaque-ben, ami alapesetben nem is lenne probléma, az idő többségében inkább húzni kellett a 4.7-en mint lazítani. Sajnos az összes Coche-i túra gyengébb napra esett (nehéz napot választani, a Windfinder minden napra ugyanazt írja), El Yaque-n a 4.7 pont kényelmes lett volna, itt pedig pont kevés. Nem szomorkodtam túl sokat emiatt, legalább 3 alkalommal össze tudtam vizezni a zsír új 5.2 RRD Stlye Pro-t is (X Hirdetés). A gyengébb szél, illetve a - nemár hogy csak szörfözünk 3 héten keresztül - elv miatt a második nap délelőttjének egy részét szigetkörüli iskolabulibuszozással töltöttük. A buszvezető bácsi fejenként 150 Bolivárért (kb 750 ft) all incl. hűtött ital ellátással megmutatott néhány érdekesebb pontot a szigeten, az egész jármű - a benne található táncparkettel és hűtőládával együtt - csak a miénk volt. Láttunk ibolyaszínű sós-jódos pocsolyát, elefánt formájú sziklát, kagyló-temetőt, egy érdekes, és kipróbálandó sima vízes spotot a déli oldalon, halászfalukat, vidám és szegény embereket..
Nem vagy bejelentkezve, ezért hozzászólásod csak moderálás után fog megjelenni.
STATISZTIKA
Itt vagyunk már néhány napja, nagyjából két hét repült el, ezért úgy gondoltam összeírom az eddigi szélstatisztikát, és a használt vitorlaméreteket. Minden nap gondosan írtam, nehogy elfelejtsem, de akár a windspotterből is kiszedhetném, ott is csekkolgattam szorgalmasan minden reggel. Az eredmény az egész társaságot meglepte, jó, hogy összeírtam, így könnyebb levonni a következtetéseket:
Nem vagy bejelentkezve, ezért hozzászólásod csak moderálás után fog megjelenni.
FÉLSZIGETKÖR
Ahogy egyre jobban elfáradtunk, nyitottabbak lettünk a csapat
hölgy tagjai által már régóta pedzegetett sziget-körüli taxizásra. Mivel a szél
folyamatosan fúj ezért kockázatmentesnek tűnt a vállalkozás: ha a nap végére
hazaérünk, még biztosan tudunk csúszni egyet. A menetrend:
1. taxivadászat - lehetőleg nagy amerikai (nem sikerült)
2. Playa del Aqua, egy nagyon szép fehér homokos, pálmafás strand a sziget
északkeleti részén
3. La Ascunción - hangulatos, nagyon régi épületekkel körbevett árnyékos
főtérrel felszerelt kis falu a hegyoldalban, régi erődítménnyel, mely kiváló
helyszíne a kötelező fotózkodásnak, (egy élőzenés koncert erejéig ide még
visszatérünk)
4. A tüntetések, útlezárások miatt a hegyi utakon, Porlamar kikerülésével el
Valle del Espiritu Santo érintésével (katedrális, zarándokhely) a szörfparadicsom
-->
5. El Yaque, ahol természetesen még csúsztunk is egyet.
Nem vagy bejelentkezve, ezért hozzászólásod csak moderálás után fog megjelenni.
Sikeresen hozzáadtuk a terméket a kosaradhoz!
Hibás email vagy hibás jelszó!
Feldolgozás folyamatban...
www.windsurfing.hu