Jim Drake magyarországi látogatása során abban a megtisztelésben jutott a Windsurfing.hu és Petőfi rádió szörfmagazinja, hogy interjút készíthetett a neves feltalálóval, melynek első 2 részét itt olvashatjuk.
- Mindenek előtt engedje meg, hogy üdvözöljem itt Magyarországon. Ha jól tudom, még sosem járt nálunk. Most mi hozta ide?
Jim Drake |
- Egy kedves barátom meghívására jöttem, aki magyar, és mindig szerette
volna nekem megmutatni a szülőhazáját. Én is régóta vágyom arra, hogy
egyszer ellátogassak ide, és azért választottuk épp ezt az időpontot, mert
most rendezik a Dunai Vízifesztivált, ahol többek közt szörfbemutató is
lesz, így legalább azt is meg tudom nézni.
- A barátjától, vagy más forrásból tud valamit Magyarországról?
- Az európai történelemben mindig fontos szerepet játszott Magyarország,
persze elsősorban inkább régen, amikor hatalmas birodalomként az egész
régiót uralta. Ezen kívül Magyarország híres a zenészeiről és a tudósairól
is, és mindig azt gondoltam, hogy a kultúra és a tudomány terén kiemelkedő
országról van szó. Ez persze csak felszínes tudás, de éppen elég ahhoz,
hogy kedvem legyen idejönni.
- Mivel tölti az itteni két hetet?
Készül a riport
|
- Terveim szerint még néhány napot Budapesten töltök, aztán irány a
Balaton, ahol talán még szörfözni is fogok. Szeretném megnézni a horvát
tengerpartot is, és ott is vízre szállni, ha lehet, aztán pedig, augusztus
elején, visszaindulok az Egyesült Államokba.
- Szörf-felszerelést hozott magával?
- Deszkát és vitorlát nem hoztam, mert az túl sok helyet foglalt volna el,
velem van viszont a szörfruhám, és a trapézom, csak úgy biztos, ami biztos
alapon, hátha szükségem lesz rájuk. Már csak praktikus okokból is mindig
magammal hordom ezeket, hogy ha olyan helyzetbe kerülök, akkor ne bérelnem
kelljen.
- Szeret mindenhol szörfözni egy kicsit, ahol megfordul, vagy inkább csak
a megszokott kedvenc helyein?
|
||
|
- Mikor jönnek a szörfösök? |
|
-Ha tehetném, a világ minden pontján szörföznék, ahol víz és szél van,
egyébként pedig nem igazán vannak kedvenc helyeim. Inkább csak a nehezebb
és a könnyebb terepek között szoktam különbséget tenni, és őszintén szólva
én a nehezeket nem szeretem. Én, hogy úgy mondjam, a nyugodt szörfözés
híve vagyok, és a kellemes, 15-20 csomós szelet kedvelem, nem úgy, mint
azok a barátaim, akik 30-40 csomós szélben repesztenek. Az az igazság,
hogy nem vagyok kimondottan jó hullámszörfös, ezért azt csak nagyritkán
próbálom ki, én inkább szépen, csendben, nyugodt körülmények között
szeretek szörfözni.
- Ez mindig is így volt, vagy csak a kora miatt vett vissza a tempóból?
- Már látom őket! |
Látja ezt nem könnyű megmondani. Azt hiszem, nem voltam mindig ilyen,
mint most, amikor a szörfözésnek csak a kényelmes formáját szeretem. Igaz,
mindig az számít igazán menőnek, aki különböző kunsztokat bemutatva a
lehető leggyorsabban és legbátrabban szeli a habokat, de én, a magam 74
évével már nem tudom, és nem is akarom felvenni a versenyt a fiatalokkal.
Ilyen korban már szeretem a dolgokat úgy csinálni, ahogyan az nekem a
legjobban esik.
- Ha becsukom a szemem, szinte látom magam előtt, amint a szörf atyja áll
egy szörfön, és azt a sportot űzi, amelyet o maga talált ki. Szokott erre
gondolni, hogy ez az én deszkám, amin állok?
- Legalább 6-os szél fúj |
- Ilyen formában ez nem jut szembe. Egy szörfdeszkán állva inkább arra
gondolok, hogy milyen jó dolgom van éppen, és a deszka története meg sem
fordul a fejemben. Ha kint vagyok a vízen, leginkább csak élvezkedem. Az
emberek általában nem is tudják, hogy én vagyok az, vagy hogy ki vagyok én
egyáltalán. Persze lehet, hogy nem is érdekli őket. Én pedig élvezem a
helyzetet, hogy olyan vagyok, mint bármely más szörfös.
- Önt tavaly beválasztották a hírességek csarnokába. Meglepődött,
meghatódott, vagy hogyan fogadta ezt?
Formula Windsurfing a Dunán |
- Megtisztelve éreztem magam. A megtiszteltetés pedig valahol az
elismerést jelenti, ami nagyon fontos egy olyan ember számára, aki nem
biztos a világon elfoglalt helyében. Ezért időnként jó valamilyen
megerősítést kapni, és ha az az általam is tisztelt emberektől jön, az
külön boldogság a számomra. Engem a Professzionális Szörfösök Egyesülete,
a PWA választott meg, ahol csupa olyan ember dolgozik, akinek egyébként is
adok a véleményére, így ez az elismerés különösen jól esik.
- Nem hagyhatom szó nélkül, amit az imént mondott, hogy nem biztos a
helyében. Azok után, amit alkotott: a szörf, vagy a világ ezidáig
leggyorsabb repülőgépe, a NASA-kutatások, a neve már most szinte egy
legenda, hogy lehet, hogy nincs elég önbizalma?
|
||
|
Bercivel a Hi-Surftól |
|
-Ennek több oka is van. Nézzük például a szörföt. A szörfösök általában
tudják, ki vagyok, még ha nem is ismernek különösebben, legtöbben csak a
képemet látták valahol. Egy név vagy egy arc vagyok nekik csupán, aki
egyszer régen feltalált valamit. Aztán itt van egy másik aspektus: a
szörfözésen kívül jó néhány fontosabb problémája vagy tevékenysége van az
emberiségnek, mint például a művészetek, a politika, a fejlődő nemzetek.
Ebben a kontextusban a szörfözés feltalálása nem számít olyan rettentően
fontos dolognak.
- Ön néha egészen elméleti módon gondolkodik a szörfözésről. Megalkotta
már a szörf filozófiáját?
- Nem hívnám ezt filozófiának, inkább csak a szörffel kapcsolatos
gondolkodásmódnak, vagy inkább az összes emberi tevékenység közti
pozícionálásnak. A szörfről sosem mondanám azt, hogy az a legfontosabb
dolog a világon. Azok számára, akik űzik ezt a sportot, a szörfözés egy
relaxációs forma. Olyan, mint mondjuk a síelés, vagy bármely más egyéni
sport, ahol az ember bele tud feledkezni a pillanatba. Pillanatnyi
örömforrást jelent az, ha valaki képes állva maradni a deszkán, vagy
gyorsan siklik a vízen, azaz valamilyen teljesítményt nyújt. Sokféle
tevékenység adhat hasonló élményt, a szörf pedig csak egy ezek közül.
Riport első rész Forrás : Petőfi Rádió |
2. rész
- Önt tavaly Hoyle Sweitzerrel együtt választották be a szörfös hírességek
csarnokába. Mennyire változtatta ez meg kettejük viszontagságokkal teli
kapcsolatát?
|
||
|
- a tiszteletére rendezett partin |
|
- A mi kapcsolatunk sokszor fordult már a visszájára. A régi
időkben a
Drake-k és a Schweitzerek jó barátságban voltak egymással, és ez sok
tekintetben ma is így van. Hadd magyarázzam ezt meg egy kicsit bővebben.
Valójában Hoyle volt az, aki a szörf megtervezésére bátorított engem.
Amikor ez sikerült, én boldog voltam a ténnyel, hogy új sportot találtam
ki, o azonban rögtön üzletet látott benne. Ebből adódott a kapcsolatunk
második, finoman szólva félreértésekkel teli időszaka, amikor is
egyszerűen nem tudtunk egymással dűlore jutni.
- Ezek szerint kizárólag az üzleti elképzeléseik különböztek?
... feleségével, Sam-el. |
- Eleinte valóban csak az üzletről volt szó, ami hamarosan a személyes
kapcsolatunkon is megérződött. Én akkor úgy éreztem, hogy Hoyle
kihasználta a barátságunkat, és elhallgatott előlem bizonyos dolgokat.
Csípős lett a viszonyunk, és ez a két család kapcsolatára is hatással
volt. Most azonban már másképp látom a dolgokat. Tisztában vagyok azzal,
hogy Hoyle nélkül ma nem lenne szörf, és az én nevemet sem ismerné senki.
Akárhogy is alakultak a dolgok kettőnk között, ezért mindenképpen
köszönettel tartozom neki, még akkor is, ha a hírnév mellett anyagi
elismerés nekem nem jutott. Hoyle elkövetett bizonyos hibákat, amelyeket
én talán nem tettem volna a helyében, de ha mindezzel együtt innen az új
évezred küszöbéről visszatekintek a szörfözés kezdeteire, semmiféle rossz
érzés nincs bennem.
- Ha manapság találkozik Hoyle Schweitzerrel, meg tudnak egyezni abban,
hogy melyikük tekinthető a szörf atyjának, vagy inkább azt mondják, hogy
közös találmányról van szó?
|
||
|
a Hajó magazint tanulmányozva |
|
- Én csak azt tudom elmondani, hogy én mit gondolok
erről. Olyan ez,
mint egy család, ahol van egy apuka és egy anyuka. Én magamat tekintem az
apának, aki létrehozott egy új gyereket, amely azonban sosem fejlődött
volna tovább az anya féltő gondoskodása nélkül. A mi közös gyerekünk, a
szörf az anya nélkül sosem érett volna be igazán, hiszen az apa, azaz én,
kezdtem a saját utamat járni, hiszen a szörfön kívül egy másik pályán is
helyt kellett állnom. Talán abban Hoyle-lal is meg tudnánk egyezni, hogy
technikai értelemben én találtam fel és fejlesztettem ki a szörföt, de
üzletileg és marketing szempontból o vette a vállára és csinált belőle
népszerű sportot.
- Newman Derby neve hol szerepelne ebben a bizonyos családban?
|
||
|
a windsurfing.hu szerkesztőjével |
|
- Newman gépezete néhány évvel az enyém előtt készült el, úgy, hogy én
akkor nem is tudtam róla. Talán o is azt hiszi magáról, hogy o találta fel
a szörföt, de ez nem így van. Az o találmányának abból a szempontból volt
nagy jelentősége, hogy a deszka és a vitorla kapcsolatának elvén
dolgozott, még akkor is, ha végül a szerkezet túl nehéz és kényelmetlen
lett, azaz nem tudta kiaknázni az alapötlet adta lehetőségeket. Nem
mondom, hogy Newman munkássága nem volt fontos, de végül is a szörf
mostani formája alig hasonlít az ő terveire, és ami ennél is fontosabb: o
sosem szörfözött a maga deszkáján, ellentétben Hoyle-lal és velem.
- Úgy tartják, hogy az ön legelső elképzelése leginkább a mai kite-szörfre
hasonlított. A kite-tal tényleg az eredeti álma valósult meg 40 év
elteltével?
|
||
|
a Szörfmagazin szerkesztőjével |
|
- Igen, az eredeti elképzelés szerint a szörf a vízisíhez hasonló módon
haladt volna a vízen, méghozzá egy olyan sárkányernyő segítségével,
amelyet a deszkán állva kézben kellett volna tartani. Végül is a
számításaim nem bizonyultak helyesnek, azaz az ötlet nem lett működőképes.
Ekkor jutott eszembe az, hogy az ernyőt ne kézben kelljen tartani, hanem
rögzítsük inkább a deszkához. Így fejlődött tovább a gondolat végül is a
vitorla irányába, az ernyőrol pedig megfeledkeztünk. A kite szörf
gondolata az utóbbi 10 évben vetődött fel ismét, és azt gondolom, hogyha a
veszélyforrásait sikerül kiküszöbölni, akkor a szörfhöz hasonló nagy
karriert futhat be. Már csak azért is, mert az eredeti elv szerint a szörf
azon alapul, hogy az ember áll egy deszkán, és a kezében tartja a szelet.
Ez pedig nem csak a bum és a vitorla segítségével lehetséges, hanem
ernyővel is, és ha ez az elv már megszületett, a gyakorlati megvalósítás
csak másodlagos dolog.
- Kipróbálta már a kite-szörföt?
- Persze, de szörnyen rosszul ment. Lehet, hogy furcsán hangzik, de az
a baj, hogy a kite-ot jelenlegi formájában veszélyesnek tartom, és zavar,
hogy nem félek, pedig tudom, hogy félnem kellene. Azt hiszem, amíg az
ember tanul, addig még nincs veszélyben, de ha már azt gondolja, hogy tud
kite-ozni, akkor jönnek a bajok. Akik balesetet szenvedtek, vagy meghaltak
kite-ozás közben, szinte mindannyian kiváló szörfösök voltak.
Riport második rész Forrás : Petőfi Rádió |
Nem vagy bejelentkezve, ezért hozzászólásod csak moderálás után fog megjelenni.
Sikeresen hozzáadtuk a terméket a kosaradhoz!
Hibás email vagy hibás jelszó!
Feldolgozás folyamatban...