2014.06.11 - 2014.07.22
Hachiroku-láz
Marha nagy szerencse, hogy nem fúj állandóan a szél, mert így legalább van időnk
helyrepofozni a centert. Végre kezdünk úgy kinézni, mint egy igazi szörfcenter,
nem csak a dobozok meg pufifóliák mindenhol. Azért ilyenkor a főnökség nem
nagyon örül, mert nem jön a pénz, és a munka utáni szörfözés is kimarad. Pedig
azok adják a legnagyobb élményt, mindenki a vízen, meg mindenki ügyes, aztán úgy
könnyű.
A legjobb hely a centerben a ?Sumec?s office?, azaz a műhely, nem zavarnak az
idióta vendégek, nem kell állandóan megkérdezni, hogy na milyen volt 7.8-al meg
150 literrel, pöcsig állított bumal, közben meg mosolyogni. Van árnyék, némi
szél, meg satu is. Kell ennél több? Próbálok nem túl pofátlanul ott lebzselni,
meg rendet hagyni mindig magam után. Van egy kis hűtő is, majd megkérdezem, hogy
beüzemeljük-e.
A sok felhalmozott törött alkatrész meg igazi kincsesbánya. Leginkább akkor, ha
valami mást kell javítani, de egy kissé szakadt BOGE joint lazán félbevágható,
csak azért, hogy megnézzük, hogyan néz ki belülről.
Látszik már az is, hogy nagyjából én felelek majd az összes
riggért a szezonban. A többieknek vagy más dolga van, vagy nem értenek hozzá
annyira. Bár azt is meg kellett tanulni, hogy nem szabad magamnak beállítani,
mert akkor úgy hozzák vissza, hogy nincs eléggé meghúzva alul, és különbenis
nagyon húz, meg rángat. Ezt megelőzendő Radko kitalálta, hogy trimmeljük újra az
összeset, szóval most mindegyiknek úgy lobog a teteje, hogy rossz ránézni, de a
népnek így jó.
Mentésnél meg egyre gyakrabban kerül rám a sor, úgy néz ki bíznak bennem
annyira, hogy legalább a vendéget nem hagyom meghalni, meg 69 literrel is
kikepesztek ha eláll a szél.
Egyik nap valaki fut ki a vízből, hogy a Devils Bay közepén úszik egy fickó
vitorlával a kezében, mert a deszka az elúszott. Se szabad szemmel se távcsővel
nem lehetett látni semmit. Nagyszerű. Ennyire még sosem siettünk. Sprint a
csónakig, új világcsúcs motorindításban, meg kötelek kioldásában, majd némi
kevergés és a ?Te látod már?? ?És most?? intermezzo után berámoltuk a fickót a
csónakba, majd a rigget is, és elindultunk közben deszkát keresni. Valahol a
hajóroncsnál találtuk meg, ahogy megy szépen Egyiptom felé. (Ha még 2-3 perc
eltelik már nem lett volna meg.) Visszafelé gyakorlatilag mindenemet szétvertem
a csónakban, jobban még nem örültem annak, hogy ki lehet szállni.
Máskor egy törött vállú srácot kellett valahogy beemelni a motorosba, úgy, hogy
a törött vállánál nem emelhetük, de legalább a sziklákra is sodródunk közben.
A Hacsit meg végre sikerült feltámasztani. Kissé szedett-vedett az összkép, a
szakadt papucsokkal, meg az itt-ott megfaragott szkeggel, de az élmény a vízen,
na, az zseniális.
Simán elrepül bárhová, és még sw kono-ra is alkalmas bizonyos korlátokkal (bár
még mindig magamat érzem a legnagyobb hátráltató tényezőnek).
Azóta találtunk egy 76 literes változatot is, mégjobb, mégkisebb, de már nagyon
megérezni rajta, ha leáll a szél.
Mark Nelson egy zseni, igazán kár, hogy kihaltak mára a rövid széles egyszkeges
wavedeszkák.
Szakadt vitorlából is egyre több van, néha egy-egy olyan nap után, amikor a
legnagyobb méret a vízen 3.7 volt, kissé gondolkodni kell, hogy mit is szedjünk
elő.
Állítólag majd jön a Broeckhoven is. Kiváncsi leszek.
Nem vagy bejelentkezve, ezért hozzászólásod csak moderálás után fog megjelenni.
Sikeresen hozzáadtuk a terméket a kosaradhoz!
Hibás email vagy hibás jelszó!
Feldolgozás folyamatban...