Prasonisi - Rodosz - Jó társasággal

Windsurfing.hu Fórum

Weblap

Beküldő: ecsuzli, - 2012-08-27 16:08   Válasz
Lájk az alábbi eposzért. Azt hiszem vagyunk egy páran, akik hasonlóan érzünk, amikor megrebbenek a falevelek.
Amit írtál, hogy mit kell megtenned, hogy szörfszerkóhoz jussál, valamint vízpartra mehessél szeles időben, nos... az aztán tényleg bravúr. Sulis koromban nekem is hasonlóan kellett güriznem, hogy legalább használt cuccokat vehessek (2éve melózok).
A honlapos dologhoz én sem értek, és igazából nem is néztem utána, de csak van néhány szörfös-blog, ahol tudsz kezdeményezni olyan beszélgetéseket, amiket írtál a szövegedben.

Minden jót, és további kitartást kívánok a szörfözéshez!!

üdv Ricsi

Előzmény: Dude Beküldve - 2012-08-25 22:02
Beküldő: Dude, - 2012-08-25 22:02   Válasz
Sziasztok!

17 éves budapesti (nyáron tihanyi) srác vagyok, kicsit több, mint egy éve szörfözöm.
Nagyon gyorsan beleszerettem a sportba, nincs olyan óra, amikor ne a sikláson vagy a jibe-on járna az eszem, a szél minden egyes kis rezdülésére fölemelem a fejem, reflexszerűen :) Mióta szörfözöm, inkább nem megyek síelni, edzésre, nem eszem annyit a gyorsétteremben, csakhogy valahogy hozzásegítsem a szüleimet ahhoz, hogy elő tudják varázsolni nekem a pénzt az újabb és újabb felszerelésekre. Mert hát valljuk be, minél több, jobb, újabb, annál élvezetesebb a dolog. Egy év alatt most trapézolok, beachstartolok, néha papucsozok. Nekem ez a legszebb dolog a világon, egész nap csinálnám, tényleg bármit megtennék érte, dolgokról, időről mondanék le, vagy akármit megcsinálnék egy kis egyenletes északi szélért. De egyszerűen nem értik meg a körülöttem lévő emberek, mennyire fontos dolog ez (remélem nem csak én vagyok így itt vele), mert fogalmuk sincs róla mi is ez valójában. Persze, ez már csak egy "sport" marad... Szüleim sem értik meg, ha fúj a szél, nyáron a parton a helyem (most teszem le a jogsit, tehát még nélkülük nem tudok lecuccolni a partra), ha kell akkor utána fölnyalom a lakást, megcsinálok bármit, csak végre hadd jussak le a Balatonra. Most tanulok második éve olaszul, heti 2*3 órában, azért mert kaptam új deszkát és vitorlát, 17 évesen ez a harmadik nyelven, de apám megígérte, hogy ha tanulok még egy nyelvet, kapok szörfcuccot. Emellett a minimum elvárás a 4.7-es átlag, minden félévben, (Pesten, az ELTE Trefortba járok) ahhoz, hogy vízre szállhassak. Persze rendes tőlük, hogy így ösztönöznek.
A lényeg az, hogy nincs kivel beszéljek a szenvedélyemről, illetve ha beszélek, soha senki nem tudja fölfogni, milyen az a siklás, amikor minden elmosódik körülöttem, a deszka szinte repül alattam, a kezemmel a vizet fröcskölöm, és nem csinálok semmi mást, csak szörfözöm, ami hihetetlen szabadságot ad. Tényleg, már akkor jól érzem magam, ha szörfösök közt lehetek, ha nézhetem, hogy örülnek egy-egy menet után. Arra gondoltam, közös erővel lehetne csinálni egy honlapot, ami nem kereskedelem, vagy hírközlés céljából, csupán beszélgetés, főleg élménymegosztás miatt alapulna meg. Gyakorlatilag olyan lenne, mint egy facebook csak szörfösöknek, képekkel, leírásokkal, linkelgetős videókkal, egyszóval MINDENNEL ami windsurf. Ott lehetne ismerkedni, közös utazásokat szervezni, írni hol milyen a szél. Én ehhez kishal vagyok, hogy megcsináljam, fogalmam sincs hogy működnek ezek az informatikai dolgok. De azt tudom, hogy jól esne, ha egy kemény ride után írhatnám hogy : "Barátom, ma úgy befújt az északi, hogy 5.2-t is alig tudtam elrángatni, de baromira élveztem" és az illető ne nézzen úgy rám, mint egy őrültre, ahogy ezt egy átlagos ember tenné. Hasonlóan blogszerű, mint a Szörfkirálylány élménybeszámolói, ahol végre azt érzem, hogy "Igen! Van valaki, aki tudja, hogyan érzek!"
Bízom benne, hogy ahogy a Windspotter létrejött, ahogy ez a honlap létrejött, úgy az összefogás ezt is megtudja oldani.
Persze most lehet gondolni, hogy szegény srácnak nincs barátnője, nincs mivel elütnie az idejét, sportolni sem tud. Van barátnőm, ő támogat ebben a legjobban. Régen versenyszerűen kosaraztam, most is csinálhatnám, de minden más sport semmi élményt nem nyúlt a windsurf-höz képest. Valljuk be, ez nem egy sport, ez szenvedély, élet, stílus, és minden más... Legalábbis nekem.
Remélem valaki magára talált a szövegemben, és commentel, hogy igen, én is erre gondoltam.
Nyilván ez az érzés csak azért van, mert nem sokat barátkozom a helyi lokálokkal, habár 1-2 barátom már van a partról. De ki áll le egy 17 évessel beszélgetni, amikor már megvan a megszokott társaság, ráadásul a béna srác esik, aztán föláll folyamatosan, nem is az én szintem-gondolhatja néhány ember.
Bocsánat a kis "novelláért", de ezt muszáj volt leírnom, hova máshova, ha nem ide ?!
Jó szelet holnapra, remélem más is jön majd Sajkodra : )

Dude